Ismét palackozzák az árkosi Benkő-borvizet

Visszapillantás
A forrás az árkosi Középhegy délre néző oldalában jön a felszínre, de megközelítése Sugásfürdőről a legkönnyebb, onnan mintegy négy kilométernyire fakad. Elszige­teltségével magyarázható, hogy neve nem jelent meg a XIX. század előtti szakirodalomban.
Árkos savanyúvizeivel, így a Benkő-borvízzel is behatóbban foglalkozott Kiss Ernő (1887–1918) geológus, aki e falu szülötte. Összehasonlító módon tanulmányozta a Baróti-hegység ásványvizeinek genetikáját, elemeztette a források vizét, és kimutatta, hogy a nátrium-bikarbonátokban, konyhasóban és más elemekben gazdag Benkő-forrás alkalikus – lúgos – kémhatású gyógyvíz, s jelzi azt az észak–déli irányú nagy törésvonalat, amely mentén a felszínre jut a Dél-Hargita irányából erre vándorló, vulkanikus eredetű szén-dioxid, s hogy e törésvonal mentén buknak felszínre a sugásfürdői és az előpataki savanyúvizek is.
Sugásfürdőn is volt a Benkő-forráséhoz hasonló ásványvíz, de forrását a diktatúra utolsó éveiben egy közelében létesített hétvégi üdülő építésekor betemették.
Kiss Ernő eredményeit A Baróti-hegység krétakori képződményei című doktori értekezésében közölte (1911). Főhadnagyként harcolt a fronton, de az ott szerzett betegsége 1918-ban véget vetett felfelé ívelő pályájának és életének. Az árkosi temetőben nyugszik, emléktábla, utcanév és a ma is élő Kiss család őrzi emlékét.
Az impériumváltás fékezte a palackozást, ugyanis a hatalom azt kérte, hogy a tulajdonos változtassa meg a palackozott víz nevét. Mivel számos víznek amúgy is női neve van (Mária, Erzsébet, Matild stb.), a család az akkoriban gyakori Regina nevet választotta, és ezen a néven hozta forgalomba. A hivatalosságok roppant elégedettek voltak, mert úgy értelmezték, hogy az új név a román királynénak tiszteleg, a királynő ugyanis románul regina.

Száz esztendő múlva
Az augusztus 13-án Előpatakon tartott borvízünnep alkalmával nem kis meglepetésünkre az egyik sátorban újra Regina néven mutatta be a hamarosan palackba kerülő Benkő-gyógyvizet az árkosi székhelyű Benkő Borvíz Kft. Az új címkén természetesen a Benkő-forrás név is olvasható, és a Regina elnevezést székely rovásírással is feltüntették, mintegy jelezve, hogy a cégtulajdonos-igazgató, Bíró László homoródszentmártoni származású székely ember.
Egy esztendővel ezelőtt szemtanúja voltam a régi Benkő-forrás föld alatti berendezése-foglalata feltárásának. A tulajdonos uniós pályázati pénzből teljesen újrafoglaltatta a forrást, kizárta a környező édesvizek beszivárgásának lehetőségét, havonta elemeztette a gyógyvizet a bukaresti Balneo­lógiai Intézettel, megkapta a balneológus és belgyógyász szakemberek által hivatalosan megállapított ivókúrás gyógyjavallatokat, s azok alapján a sepsiszentgyörgyi Dr. Fo­golyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház belgyógyászati osztályán hónapokkal ezelőtt megkezdték a savtúltengéssel szenvedő betegek kezelését. A teljesen új foglalatból már csorog az ihatósági analízisek alapján is kifogástalan gyógyvíz, megépült a csorgóház, az uniós elvárásoknak megfelelő korszerű palackozóüzem.
A következő lépések felől érdeklődtünk Bíró Lászlótól, akinek vállalkozása megvásárolta az ásványvízforrást is magában foglaló 41 hektárnyi erdős területet a Benkő család örökösétől.
– A cég profiljában szerepel a palackozás és a gyógyvíz kereskedelmi forgalmazása. Természetesen az a célunk, hogy az üzletekben hozzá lehessen jutni. Október 15-re várjuk a pályázati pénzből vásárolt korszerű automata töltőberendezést is – tájékoztatott Bíró László. Mint mondta, november elsejétől kezdik a próbapalackozást, a gyógyvizet tehát karácsonyra vagy az új esztendőre lehet várni. Még nem döntöttek a címke színárnyalatairól, mert összhangba szeretnék hozni a félliteres palack színével. Ez a forrásvíz nem esik át semmilyen mesterséges kezelésen, semmit nem vonnak ki belőle, semmit nem tesznek hozzá – úgy kerül a palackba, ahogyan kijön a föld mélyéből, természetes szénsavval. Keres­kedelmi árát sem tudták még véglegesen megállapítani.

Az orvosé a szó
A Benkő-gyógyvíz használata révén elért eredményekről dr. Albert István főorvost kérdeztük.
– Örömmel vállaltam a feladatot, hogy kipróbálhassuk ezt a jónak tudott régi, természetes gyógytényezőt. A bukaresti Balneológiai Intézet elemezései alapján alkalikus, sós, magnéziumos és enyhén szénsavas gyógyvíz, amelyet savtúltengéses gyomor- és nyombélfekély, idült epehólyag- és hasnyálmirigy-bántalmak, köszvény kezelésére ajánlanak. Máthé Zsolt gasztroenterológus kolléga elvégezte azoknak a gyomor- és epebetegeknek az endoszkópos vizsgálatát, akik beleegyeztek a Benkő-gyógyvízzel való ivókúrába. Tizenkét, ilyen jellegű panasszal élő beteg egy hónapig, de volt olyan is, aki három hónapig naponta három alka-lommal végezte az általam előírt ivókúrát, vagyis két deciliter ásványvizet fogyasztott éhgyomorra étkezés előtt. Megállapítottuk, hogy ez a nagyon lúgos víz jó hatással járt a savtúltengésesben szenvedő fekélybetegeknél, az idült bélhurutban, epehólyag-gyulladásban és epehólyag-ürülési zavarokban szenvedőknél. Érdekes: a magas vérnyomásban szenvedőknél nem tapasztaltam, hogy a víz kissé emelkedett sótartalma rossz irányban befolyásolta volna a vérnyomást. A tizenkét személyből tízen már túl vannak az ivókúrán, átestek a kontrollvizsgálatokon. Megállapításom, hogy ez az ivókúra ún. adjuváns, kiegészítő kezelésnek számít. Volt olyan beteg, aki az ivókúra alatt abbahagyta a szokásos előírt gyógyszeres kezelést, s a gyógyvíz használatával sikerült elérni azt a gyógyhatást, ami a teljes gyógyulásához vezetett. Az epebetegek közérzete javult, és panaszmentessé váltak, de számukra továbbra is hosszasabb kezelést javaslok.

Panzió és pisztrángtenyésztés
Az említett 41 hektáros terület három újonnan alapított cég között oszlott meg: a palackozót működtető, a turisztikai komplexumot építő és egy pisztrángtenyésztő és -forgalmazó között. A palackozón alul a befektető csoport Bi-Turn nevű cége fokozott ütemben építi az igen megnyerő külsejű panziót, vendégháztelepet. Itt – meglepetésünkre – teljes pompájában bontakozik ki a terméskőből megépített sztánai Varjúvár tornyának hasonmása.  Gondolkoztunk: miért ne épülhetne be ebbe az elszigetelt, vad háromszéki erdős környezetbe a Kós Károlyra és Kalotaszegre emlékeztető alkotás? Ezzel tette különössé, hazai­vá is a tervező ezt a fagerendákból épülő, tündérinek ígérkező nyaralóhelyet, a csend birodalmát. Jelenleg a tervezett munkálatok egyharmadán túl vannak. A tulajdonos Bíró Lászlót kérdeztük a részletekről.
– A torony az 1908-ban készült Kós Károly-terv alapján épült. Eredeti neve Erdei torony, de soha nem épült meg, valószínűleg a Varjúvár tornyának egy előtanulmánya le­hetett. Egy gyöngyszeme az erdős tájnak. Mellette épül egy vendégforgalmi komplexum, tíz összkomfortos szobával működő panzió vendéglővel, körülötte pedig nyolc kulcsos ház. Valószínűleg a vendégfogadónak is a Benkő nevet adjuk. Olvastam erről a jeles családról, és úgy gondolom, megérdemli, hogy ezáltal is őrizzük emlékét.
Méltányolható az elhatározás, fűzzük hozzá, ugyanis minden háromszéki Benkő család az árkosi törzsből ágazik ki. Az utolsó Benkő, az unitárius vallású Benkő Árpád a Háromszék Vármegyei Takarékpénztár vezérigazgatója volt, árkosi földbirtokos és közéleti személyiség, felmenői között pedig ott találjuk Benkő Györgyöt, a helybeli református eklézsia jeles jótevőjét. Ősi Benkő reneszánsz udvarház alapjaira épült az árkosi Szentkereszty-kastély, s Zathureczky Berta, a Sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet elnöke pedig egy székely történelmi témájú regényben megírta az árkosi Benkő fiúk és a torjai Apor lányok szerelmi történetét.
S ezzel még nem mondtunk el mindent a Benkő-patak völgyének meglepetéseiről, ugyanis a hegyi patak tiszta és hideg vize táplál már egy harmadik egységet is, a Misco Kft. tulajdonát, egy olyan pisztrángtenyészetet, amelynek szolgáltatásait már igénybe veszik a környékbeli rangos vendéglátó-ipari egységek.
– Mi az elképzelésük ezzel az eléggé leromlott összekötő úttal?
– Az egykori erdőipari út Árkos község tulajdonába került, s 49 évre bérbe vette az árkosi Vadas Erdő-közbirtokosság, a környék erdőrengetegének tulajdonosa. Váncsa Lajos közbirtokossági elnökkel úgy egyeztünk, hogy közösen kijavítjuk és gondozzuk az utat. Dédelgetünk távolabbi terveket is, amelyeket az építkezések befejezése után akarunk megvalósítani. Azoknak pedig, akik ezt a helyet meg szeretnék ismerni, felajánlunk egy lovas kocsis nosztalgiautat: Sugásfürdőről felszállítjuk a völgybe. A három egységet körülvevő erdőség eléggé nagy ahhoz, hogy ott sétaösvényeket alakítsunk ki, tanösvényeket, ahol a gyerekek megismerkedhetnek az erdei növényzettel, eljuthatnak a környező vidékre.
Mi pedig kitartást, erőt és egészséget kívánunk a további munkához, az elképzelések megvalósításához.