Ennek az az oka, hogy igen hasonlítanak a különböző fajok egymásra, és a különbségek tekintetében a változó színekre (is) kell alapoznunk. Mivel jó ízű, ehető fajokban, de enyhén mérgezőekben és keserű ízűekben is gazdag ez a csoport, elmenni mellettük kár lenne.
Megpróbálkozunk tehát kiemelni közülük a leggyakoribb ehető sárga korallgombát (Ramaria flava) és a legártalmasabb, heveny gyomorbélgörccsel és hasme­néssel járó mérgezőt, a cifra korallgombát (R. formosa). Ezeket bemutatjuk, de mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy az ágak csúcsát 1–2 cm-re le kell vágnunk bármelyik ehető korallgombánál. Másik szabály, hogy csak a fiatal példányok ehetőek, a megöregedettek, elszíntelenedettek, rostosak keserűek.
A sárga korallgomba termőteste többszörösen elágazó, 10–20 cm magas, 6–15 cm széles, alul fehér tönkje feljebb halványsárga, nyomásra vörö­södik. Az ágak világossárgák, csúcsuk kénsárga, később okkersárga. Húsa fehér, törékeny. Fenyő- és lomberdő gyökérkapcsolt gombája. Bármilyen ételt készíthetünk belőle. Hasonlít hozzá a sárgás korallgomba (R. lutea), aranysárga korallgomba (R. aurea), valamennyi fiatalon ehető.
A cifra korallgombát okvetlenül ismernünk kell, ha korallgombák gyűjtésére adjuk a fejünket. Az előbbinél magasabb és szélesebb gomba. Vaskos, zömök tönkje 3–6 cm magas, fehér, feljebb krémszínű. Az ágak na­rancssárgák, majd rózsásbarnákká érnek. Az ágvégek citromsárgák. A gomba húsa fehér (enyhén rózsaszínű). Íze, ha balszerencsénk van, és főzzük, nemhogy veszítene a keserűségéből, hanem egyre keserűbb lesz. Tehát: fehéres krémszínű tönk, rózsás ágak és citromsárga ágvég. Ezt tartsuk szem előtt!