Székelyföld legmagasabban fekvő magyar városa Szentegyháza, város a faluban, falu a városban. Közigazgatásilag egy, de a valóságban ma is kettő: Szentegyházasfalva és Szentkeresztbánya. Szorgalmas székely magyar emberek lakják, ahol régen a vashámorokra, később a vasüzemre voltak büszkék, ma a messze földön híres gyermekfilharmónia koncertjei hozzák a dicsőséget és a hírnevet.
Az isteni gondviselésnek köszönhetően ez a muzsikáló bokréta abban az intézményben alakult meg, melynek egykor kezdeményezője, mecénása volt írásunk főhőse. De ennél is több: Magyarország pehelysúlyú bajnoka, a kultúra és a sport rendíthetetlen támogatója. Innen, a Madarasi Hargita lábánál fekvő faluból indult útnak Ambrus Pál, a lánglelkű erős székely fiatalember, az aranydiplomás ügyvéd. Szentegyházasfaluban született 1901-ben, de a szülőfalu már nem is tudja, hogy egykor pehelysúlyú birkózóbajnoka volt a hazának. Édesapja, Ambrus János (1863–1936) a nagyközség római katolikus egyház kántora, kántortanítója volt. Édesanyja Tankó Terézia (1865–1910), akit korán, alig kilencévesen vesztett el. Hárman voltak testvérek, Teréz, Gábor és Pál. Édesapjuk újranősült, Márton Máriát (1889–1969) vette el feleségül, ebből a házasságból négy féltestvére született: Ágnes, Margit, Rozália és János, akikkel mindvégig nagyon jó rokoni kapcsolatokat ápolt. A székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumba adták be tanulni, ahol életre szóló barátságot kötött Tamási Áron íróval és dr. Bakk Elek orvossal. Tamási ezt a barátságot több írásában is megörökítette, emléket állítva ezzel is szentegyházasfalvi iskolatársának, barátjának. Az anyavárosi főgimnáziumban 1920-ban érettségizett. Lemondott román állampolgárságáról, és törvényes úton ment ki Budapestre. A Magyar Atlétikai Clubnál (MAC), a magyar középosztály legrégibb és legelőkelőbb egyesületénél kezdett el birkózni. Ennek a klubnak a színeiben verbuválódott össze a két világháború között az Ambrus Pál–Keresztes Lajos–Lőrincz Márton alkotta székely hármas fogat. Sportpályafutását fényes eredmények és sikerek illették. 1926-ban a rigai Európa-bajnokságon a negyedik helyen végzett, a MAC nemzetközi versenyén is győzött a klub színeiben. 1927 januárjában simán nyerte a Kaposvár-bajnokságot, a klub birkózói veretlenül nyerték az országos csapatbajnokságot, és egyéniben országos felnőtt bajnok lett pehelysúlyban, majd kötöttfogású csapatbajnok 1929-ben és 1931-ben. Ambrus Pál a birkózással idővel felhagyott, hiszen a sportoló is öregszik, eközben Budapesten nagyon jó eredménnyel végezte el a jogi egyetemet. Legtöbb idejét ezentúl az ügyvédi pályának szentelte. Nagy támogatója volt mindig a kultúrának és a sportnak. A bécsi döntés után hazajött, hogy segítsen felépíteni Szentegyházán az országút melletti emelkedőn a Művelődési Központot, mely később a tervező Gábor Áron nevét vette fel.
Egy Csíkszeredából eltávozott gyógyszerész lányát, Albert Erzsikét vette el feleségül, de házasságukból gyermek nem született. A második világháború után mint nagybirtokos osztályellenségnek számított, soha többé nem lehetett ügyvéd. Sokáig dolgozott napszámosként, majd talicskázott Pest utcáin a háború utáni romok eltakarításában. Főgépész lett Vaszaron. Budapestről járt le naponta vonattal a Pápától nyolc kilométerre lévő községbe. A szülőföldről egy percig sem feledkezett meg, barátaival és rokonaival haláláig tartotta a kapcsolatot. Kevesen tudják azt is, hogy abban a zűrzavaros időben jelentős szerepet vállalt Tamási Áron végakaratának teljesítésében. Ambrus Pál rendkívüli ember volt, ezt maga Erzsébet asszony, a feleség írja a székelyföldi rokonoknak férjéről, aki élete javát Magyarországon élte le, de gondolatai mindig a Hargita környékén jártak. Amerikába ment látogatóba. A hazajövetel előtt pár nappal hirtelen rosszul lett, már nem tudtak segíteni rajta. Csak a hamvai kerültek haza. Felesége nehezen viselte elvesztését, szeretett volna emléket állítani férjének, de álma nem valósult meg éltében. Ambrus Pál gyászjelentőjében ezt olvashatjuk: „Dr. Ambrus Pál volt ügyvéd, aranydiplomás jogász Kaliforniában baráti látogatáson szívroham következtében váratlanul elhunyt. A Székelyföld hű fia volt, akinek egész életét betöltötte az izzó hazafiság és a Szülőföld rajongó szeretete. Mindenről lemondott, magáról megfeledkezve mások megsegítése volt élete célja. Temetése 1979. október 10-én délelőtt fél 12-kor lesz a Farkasréti temetőben a római katolikus egyház szertartása szerint.”
Több évtizedes vándorlás után hazakerültek az Ambrus Pál szüleiről készült olajfestmények, melyek egykor dolgozószobájának falát díszítették. Gájer Vera, a család régi barátja adományozta a gyermekfilharmóniának egy budapesti turné alkalmával. Az isteni gondviselésnek köszönhetően Ambrus Pál és neje, Erzsébet portréi abban az épületben kapnak helyet, melynek építésében Ambrus Pálnak egykor kezdeményező szerep jutott. Életcélja mindig mások megsegítése volt, most rajtunk a sor.
BALÁZS ÁRPÁD
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
