Kobak azt mondta: – Nem akarom megenni a spenótot!
A szalvéta azt mondta: – Nem akarok Kobak nyakában maradni – leugrott a nyakából, és elszállt.
A szék azt mondta: – Nem akarok Kobak alatt állni – és összecsuklott.
Az ingecske azt mondta: – Nem akarom Kobakot melegíteni – és lefoszlott róla.
A nadrágocska azt mondta: – Nem akarok Kobak nadrágja lenni – és lecsúszott.
A cipő azt mondta: – Nem akarok Kobak lábán maradni – és elszaladt.
Ott maradt Kobak a konyha kövén ebéd nélkül, ruha nélkül.
Mama azt mondta: – Nem akarom itt hagyni Kobakot ebéd nélkül, ruha nélkül; éhes és fázik.
Toppantott egyet, és visszaszaladtak a cipők, tapsolt egyet, és előkerült a nadrág, megpaskolta Kobakot, és rajta termett az ingecske, összehúzta a szemöldökét, és lábra állt a szék, intett egyet, és visszaröpült a szalvéta, mosolygott egyet, és Kobak megette a spenótot.
