Jó királyunk, Könyves Kálmán (1095—1116) úgy kilencszáz esztendővel ezelőtt megmondta, hogy: ,,boszorkányok pedig nincsenek". Egy űrhajós találkozott ugyan seprűnyélen lovagoló hölggyel, de az azt mondta, hogy takarítónő volt a felrobbant atomerőműben, Csernobilben.
Ez is régen volt, még amikor kiborult volt a csernobili bili. Az ördögökről viszont nem szólt a királyi kinyilatkoztatás. Sokszor érzem, hogy bennem is mocorog a kisördög. De az is megtörtént nálunk, egy lányba úgy beleköltözött az ördög, hogy egy pap és négy asszisztensnője alig tudta kiverni. A lány belehalt az ördögűzésbe. Az ördög ördögi fondorlattal magával vitte a lelkét is. A pap tevékenységét kellőképp értékelték a bírák, és most tizennégy év börtönt kapott fizetségképp. Az ördögök is okosodnak. Bizonyosan maga az ördög jelent meg démon alakjában Bákó megyében, egy házban. Az egyház rögtön neki is fogott üldözni. Három pópa kergette körbe a lakásban, minden ehhez szükséges hadfelszereléssel: imákkal és füstölőkkel. A fantom, kénytelen-kelletlen, meghőkölt, visszahúzódott, bujkált az érdeklődők szeme elől. De az illetékesek tudták, hogy ott van. Ezért a tévé a helyszínről tudósított. Ígérték, hogy egyenesben adják a démont. Ez valahogy nem jött össze. Aztán napokon keresztül tárgyalták az OTV-n a témát. Most sem tudom, hogy mit jelent az OTV. Lehet, hogy Ostoba tévét? Végül is én nem láttam a fantomot, démont, rossz szellemet, negatív energiát, vagy mit. Magyarázták, hogy például a fényképezőgép azt is látja, amit az emberi szem nem. Mutattak is valami fénycsíkos felvételeket. Magyarázata, hogy miért nem láttuk a látnivalót, az lehet, hogy az operatőrök nem látván a fantomot, bizonyosan rossz felé irányították a kamerákat. Így az sem láthatta. Ennek ellenére rengetegen lehettek, akik nem látták, de hitték, hogy ott van. A kiválasztottak. Én nem. Pedig szívrepesve néztem az adást. És az ördög nem alszik. Én viszont — férfiasan bevallom — elbóbiskoltam. Mikor felébredtem, látom, hogy a tévé egy szál gyertya fényénél tudósít az (ál)tudományos értekezletről. A bemondó állandóan professzorurazott egy résztvevőt. Én meg félálomban (különben február 29-én történt az eset) azt hittem, hogy az egyenes adás egyenesen a sötét középkorból jön. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy ha nincs áram, akkor hogyan működik a technika? Aztán a képernyő és az elmém is megvilágosodott. Azért ültek sötétben a résztvevők, mert az ilyen sötét alak, mint fantom, a sötétet kedveli, és a szakértők remélték, hátha bátorságot nyer. A démonokról azt olvasom: ,,A kereszténység kezdetén az emberek abban a hitben éltek, hogy a betegségeket a démonok okozzák, ezért a démonűzés ismert mesterség volt akkoriban." De nekünk ősi hagyományaink vannak, és úgy látszik, sokan még ma is űzik a démonűzés mesterségét, illetve az eszüket.
