– Tavaly egy európai kerékpártúrával hívtad fel magadra a figyelmet, idén pedig kiváló versenyteljesítményeddel, hiszen dobogós helyezéssel zártál valamennyi viadalt, amelyen elindultál. Összes­ségében milyen számodra a 2014-es szezon?
– Rengeteg munkával jó eredményt értem el, és azt mondom, hogy csak így válhat valaki ismertté. Idén tizenhét versenyen vettem részt, és csak azért ennyin, mivel a szezon közepén technikai gondok miatt ki kellett hagynom két teljes hónapot. Az, hogy idén ennyi versenyen indultam, jó eredménynek számít. A tizenhét versenyen kilencen első helyet sze­reztem, ebből hat volt összetett első hely. Ez azt jelenti, hogy a korosztályom mellett a viadal összetett versenyét is megnyertem. Ezek mellett volt még három második helyem, a többi megmérettetésen pedig a legjobb lehetőségeim szerint értem célba.
– A legjobb hazai eredmény?
– Egyszerű a válasz, hiszen júliusban a Szeben megyei Păltinişen megtartott XCO terepkerékpáros országos bajnokságról aranyéremmel tértem haza. S hogy megelőzzem a következő kérdésedet, a legjobb, külföldön elért eredményem a Balkán-bajnoki harmadik hely volt. Ebben az esztendőben az ország határain kívül csak két alkalommal versenyeztem: a román válogatott tagjaként jelen voltam Balkán-bajnokságon, amely­nek Ma­cedónia fővárosa, Szkop­je adott otthont, és ott voltam a magyar bajnokság rajtjánál is, ahol második helyezett lettem.
– Melyik volt a szezon legjobb, legemlékezetesebb versenye?
– A legemlékezetesebb versenyem a Red Bull MoonTimeBike volt, amelyet október 18-án a bukaresti Ifjúsági parkban rendeztek meg. Szürkületkor indultunk, a verseny nagy része pedig sötétben zajlik. Öt és fél kilométeres volt a pálya hossza, amit hétszer kellett teljesíteni. Nagyon meg akartam nyerni a versenyt, de sajnos, a körülmények nem engedték, hiszen nem voltam megfelelő erőnlétben, de a második helynek is nagyon örvendtem.
– A legrosszabb viadal?
– Ilyen több is van, hiszen volt egypár balesetem, néhány technikai problémám. A legrosszabb versenyemnek a Geiger MTB Challenge számít, amelyen a nyári kis karambolom után vettem részt. Ez a Triada MTB 2014 sorozat harmadik és egyben utolsó futama volt, amelynek első két viadalát megnyertem. Sajnos, hatodikként értem cél­ba a Nagyszebenben megtartott meg­mérettetésen, és ez azt jelentette, hogy összetettben csak a hetedik helyen végeztem.
– Hová tudnád magad elhelyezni az országos MTB-mezőnyben?
– Ezt nem kell megtippelnem, hiszen ezt lehet tudni szám szerint. A Red Bull MoonTimeBike-ra Románia legjobbjait hívták meg, és annak ellenére, hogy második voltam a korosztályomban, az összesített ranglistán csak a nyolcadik. Ez lehetett volna jobb is, de jelenleg országos viszonylatban a nyolcadik vagyok.
– Elégedett vagy ezzel a pozícióval?
– Én mindig azt mondom, hogy ha nem nyertél, akkor veszítettél... De ha ezt a teljesítményt országos szinten nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy a nyolcadik hely elég jó!
– Miként kerülhetnél fel ennek a rangsornak az élére?
– Kitartással, ambícióval, tehetséggel és sok munkával felérhetek oda, de ez nem csak tőlem függ. Sok minden múlik egy-egy kerékpáros rendelkezésére álló feltételektől, itt gondolok az anyagi háttérre vagy éppen a technikai támogatottságra.
– Idén a román válogatottal szerepeltél a Balkán-bajnokságon. Milyen volt abban a közegben lenni?
– Nagyon erős volt a csapat mind mentálisan, mind fizikailag. Kife­jezetten jó volt együtt lenni a válogatott többi tagjával, együtt utazni és együtt versenyezni, hiszen csapattársaimtól sokat tanultam, s pozitív élményeim vannak velük kapcsolatosan.
– Hogy néz ki egy edzésnapod?
– Elsősorban az időbeosztásra kell figyelni, és ezzel kezdődik az edzésnapom. Napi teendőimet úgy kell szerveznem, hogy az edzés az első helyre kerüljön. Ez a legfontosabb, utána következik, hogy egy adott nap milyen edzést kell végeznem. Jelenleg nekem az edzés abból áll, hogy felülök a kerékpárra, és hajtom, amíg bírom! Ez azonban az edzésnek egy kezdetleges formája, amelyben nincs megszabva, hogy mit, hol, mennyit és merre kell hajtanom, de edző hiányában ez így marad egy ideig. A rendszeresség és az időbeosztás a két legfontosabb tényezője a mostani edzéseimnek. Edző­terembe is járok, itt azokra az izmokra dolgozom, amelyek versenyzés közben magas szinten igénybe vannak véve. Amikor bringára ülök, az edzéseket egy előre bejárt pályán végzem, viszont vannak országúti edzések és hosszú teremedzések is.
– A mindennapjaiddal, az iskolával hogyan egyezik ez a sport?
– Jól, hiszen minden az időbeosztásodtól függ! Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy iskolásként nehéz sportolni, hiszen az MTB rengeteg edzést, időt igényel. Amikor edzek, csak az edzéssel foglalkozom, ám amikor tanulok, teljes egészében a tanulásra koncentrálok.
– A családod támogat téged?
– Igen. A családom tagjai azt mondják, hogy ha valamiben nagy lehetsz, akkor legyél nagy, és tegyél meg mindent érte.
– Honnan származik a sport, a kerékpározás iránti szereteted?
– Egy kicsivel több akartam lenni, mint a társaim, ezért vágtam bele. Édesapám tizenhárom évesen vitt el életem első versenyére, amely a Tus­nád Maraton volt. Ott eszméltem rá arra, hogy a hegyikerékpározás nagyon vagány sport, és azóta is rendszeresen űzöm. Úgy érzem, a kerékpározás nincs korhoz kötve, s egy személy bringázni tud, legyen az élet bármelyik korszakában.
– A sportágon belül van példaképed?
– Példaképem nincs, soha nem is volt, ám vannak olyan emberek, akikre felnézek.
– Jövőbeli tervek?
– Ha minden a legnagyobb rendben megy, a következő évben szeretném a teljes szezont kihasználni, persze annyira, amennyire az iskola és az érettségi engedi. A hazai versenyek mellett minél több külföldi viadalon akarok részt venni, s nem utolsósorban eredményes és gondmentes 2015-ös idényt szeretnék.