Emelik a tétet

Nem volt ez másként akkor sem, amikor már pluralizálódott a magyar politikai élet: jóllehet 2008-ban jól szerepelt az önkormányzati választásokon, 2009-ben nem állított államfőjelöltet az MPP, így csak a pálya széléről szemlélte az RMDSZ szereplését.
Most azonban másról is szól a voksolás első fordulója: Szilágyi Zsolt indulásával magyar–magyar verseny alakult ki, amelynek tétje jóval nagyobb. Az RMDSZ-nek fokozottan kell összpontosítania, hogy ne veszítsen voksokat, azzal ugyanis rontja tárgyalási pozícióit a második kör előtt, ráadásul, ha nem lesz elég meggyőző Kelemen Hunor fölénye Szilágyi Zsolttal szemben, szertefoszlik a román pártok körében mesterségesen még mindig életben tartott mítosz, miszerint ő a magyarság egyetlen hiteles képviselője.
Tán még ennél is nagyobb a tét az Erdélyi Magyar Néppárt számára. Szilágyi Zsolt indulása ugyanis nem csak a Néppárt legitimitásának megerősítését szolgálja, bár ez sem kevés. De ennél fontosabb, hogy a versenyben felmérheti erejét az RMDSZ-szel szembeni tábor, az úgynevezett erdélyi magyar nemzeti oldal egésze, főként miután a Székely Nemzeti Tanács is teljes mellszélességgel támogatja a Néppárt jelöltjét. Az MPP országos elnöksége ugyan hivatalosan nem foglalt állást sem Kelemen Hunor, sem Szilágyi Zsolt mellett – Bíró Zsolt pártelnök meglehetősen furcsa, demobilizáló jellege miatt már-már antidemokratikusnak minősíthető kijelentése, miszerint nincs tétje az elnökválasztás első fordulójának, inkább a csapdába esett politikus vergődését tükrözi –, de az nem túl valószínű, hogy az alakulat tagsága tömegesen voksol majd az RMDSZ jelöltjére.
És ami e magyar–magyar versenyben a legjobb: anélkül nyilváníthatjuk ki véleményünket és kaphatunk reális képet a két tábor magyar közösségen belüli támogatottságáról, hogy fennállna a magyar képviselet elveszítésének lehetősége, vagy ezen múlna, hogy végül román nemzetiségű államfője lesz Romániának.