Itt a nagy lehetőség újabb pénzeket kérni az Európai Uniótól, mégpedig új börtönök építésére. Látván, hogy naponta indulnak bűnügyi vizsgálatok mindenféle rendű-rangú politikus ellen, az unió biztos, megértő lesz velünk és ad, hadd legyen hová bezárni a bűnösöket.
A gyanú árnyéka rengeteg illusztris személyre vetül: a királyi család tagjaitól kezdve a kormány és kormánypárt oszlopos tagjain át a miniszterelnök apósáig. Így valószínűleg börtöneink befogadóképessége korántsem lesz elégséges. Ilyen magyarázatok után annyi pénzt kapunk majd büntetés-végrehajtási intézetek építésére, amennyit csak akarunk. Megígérhetjük az Uniónak, hogy a börtönöket európai normáknak megfelelően építjük, és azokban a legjobb minőségű szolgáltatásokat nyújtjuk majd az ott vendégeskedőknek. Legalább olyan szinten, mint a Svédországban bezárt bűnözőknek, ahol mindenkinek különszoba és televízió dukál. Ha netán – szokás szerint – elsikkasztanák a dutyiépítésre szánt uniós pénzeket, majd érvelhetünk: egy aprócska tévedés történt, csak annyi, hogy a luxusbörtönök helyett véletlenül luxusvillák épültek. Az sem lenne gond, ha azok tulajdonképpen börtönök lennének, hiszen az ilyen palotákat általában rácsos kapuk zárják el a külvilágtól, sőt, a betöréstől való félelem miatt díszrácsokat szerelnek ajtóra, ablakra. A rácsok az ellopott pénz mennyiségétől függően aranyozottak is lehetnek. Az itt lakó magas rangú tolvajokról meg egyszerűen kijelentenénk, hogy rabok. Csak két őrt kell a kapu elé állítani, és megsúgni a villalakóknak, hogy amíg az ellenőrzések tartanak, addig ne hagyják el a területet, és az udvaron csakis csíkos öltönyben vagy csíkos ruhában végezzék egészségügyi sétájukat. Nagyon jót tesz a „raboknak”, ha munkával töltik idejüket, hiszen így akár még nagyobb vagyonra tehetnek szert. Régen is volt olyan lehetőség, hogy az elítélt a munkahelyén töltse le büntetését. Ezt a módszert most is általánosítani kell. Az elítéltek és azok között, akik ellen bűnvádi eljárás folyik, nagyon sokan helyi bárók, tanácselnökök, polgármesterek vagy kisebb-nagyobb városok különböző rendű-rangú köztisztviselői. Eleve törvényileg lehet szabályozni és úgy kialakítani ezek munkahelyeit, hogy egykettőre át lehessen alakítani zárt munkahellyé, ahol elítéltekként tovább dolgozhatnak saját hasznukra.
A parlament és a kormány épülete elég nagy ahhoz, hogy le lehessen választani egy-egy részt, amire ráfogják, hogy fogda, és ahol olyan honatyákat és kormánytagokat különítenek el, akik ellen eljárás folyik, és előzetes letartóztatásban leledzenek. Sőt, ide lehet hozni a börtönökből a már elítélt közméltóságokat is. Így az elítéltek kényszermunkájukat nyugodtan folytathatják régi munkahelyükön, a parlamentben vagy a kormányban. Úgysem tudjuk követni már, ki bűnös, ki nem.
