Nemrég a sepsiszentgyörgyi Kernászt család jóvoltából érdekes, az első világháború kitörését megelőző napokra vonatkozó dokumentumok kerültek kezembe, ezekből tárok most a téma iránt érdeklődő olvasó elé (és Mire a falevelek lehullnak címmel megjelenő világháborús dokumentumkötetem részét is képezik). A téma időszerű, lévén a háború kezdetének centenáriuma ez az esztendő.
1914. június 28-án a boszniai Szarajevóban a nacionalista szerb diák, Gavrilo Princip pisztolylövésekkel meggyilkolta Ferenc Ferdinándot, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét és feleségét, Chotek Zsófiát. A merénylet oka Boszniának a Monarchiához 1908-ban történt erőszakos csatolása volt, melyet az ország lakossága a félezredes török megszállás után nem tudott elfogadni. Közismert, hogy e merénylet vezetett a négy évig tartó első világháború kirobbanásához.
Ferenc Ferdinánd 1914 júniusában az osztrák–magyar hadiflotta zászlóshajójával, az általa is kedvelt Viribus Unitissel utazott Triesztből Sebenicoba (ma Horvátországhoz tartozik), ahonnan a végzetes szarajevói látogatásra indult. Ezekben a napokban mintegy ötven társával együtt a Viribus Unitis fedélzetén tartózkodott a sepsiszentgyörgyi Székely Géza is, aki mint hajókormányos gyakornok végezte kötelező kiképzői gyakorlatát. (Székely a világháború után a helyi állami építészeti hivatalban rajzolóként tevékenykedett). Fennmaradt naplója részletesen rögzíti a merénylet körüli napok hajón történt eseményeit. Adjuk át a szót a történések krónikásának:
VI. 22-én este 7.30-kor kiszaladtunk Polából (ma Pula – Horvátország). Megérkeztünk 23-án reggel 4 órakor Triest kikötője elé. 23-án de. 9.30-kor Őfelsége Ferencz Ferdinánd és kísérete felszállt a hajóra. 23-án de. 11 órakor kiszaladtunk, innen dél felé haladva. 24-én reggel 4.30 órakor megérkeztünk a Narento (ma Neretva – Horvátország) folyó torkolata elé, ahol lehorgonyoztunk. (...)
28-án délelőtti órákban a hajó lobogóját félárbocra eresztették, hogy miért, semmit nem tudtunk. Délután 2 órakor hajóparancsnokunk az egész legénység előtt felolvasta, hogy Őfelségét és nejét ½ 12 órakor délelőtt orvgyilkos kezek Sarajevoban meggyilkolták. Letérdepeltünk a hajó fedélzetén és a pap imát mondott. Izgalmasan telt el ez a nap délutánja. 29-én értesítést kapott hajónk, hogy a nemes halottak a hajón lesznek Triesztbe szállítva. Nagy sürgés-forgás volt egész nap a hajón, s gyönyörűen elkészítettük a Felséges pár részére a ravatalt a hajó fedélzetén, amely munkánál magam is többi társaimmal együtt szorgalmasan dolgoztunk. 30-án reggel a láthatáron megjelent a Dalmat-yacht, mely a nemes halottakat hozta Metkovicból. De. 8.30-kor hajónk mellé érkezett a koszorúkkal felhalmozott hajó s a halottakat beemelték a Viribusra. Hajónk e nap reggelén értesítést kapott, hogy be kell várja a hajóraj megérkezését Polából. E nap reggelén megérkezett 3 naszád megrakva pálmákkal és más virágokkal. Ezek mind a hajónk fedélzetén elhelyezett Felséges pár ravatalának díszítéséül szolgáltak s mindjárt lázas munkával neki is fogtunk az ékítéshez. 30-án du. 2.30-kor megérkezett a hajóraj a Narento folyó torkolata elé. 30-án du. 4 órakor megindult a hosszú csatahajósorból álló gyászmenet Pola felé. Legelöl a Spaun cirkáló, ettől jobbra és balra, kissé mögötte háromszög alakot formálva 2 magas tengeri naszád, a Streiter és az Uskoke. Ezektől kissé hátrább azonban az első cirkálóval egy vonalban a Viribus, Őfelsége szeretett hajója a drága halottakkal. Utána következtek hosszú sort leírva : Lacroma yacht – Ő Excellenciája Admirálisunk hajója, Tegetthoff dreadnought (a csatahajók generációinak egy fejlettebb fokát jelentő, 1906-tól épített hajók csoportja), Franz Ferdinand, Radetzky, Zrinyi csatahajók és ezeket követő torpedó naszádok. Lassan a partok mellett haladva du. 5.45-kor elhaladtunk Makarska helység előtt. Itt a magas sziklás parton barátok álltak és imádkoztak, a dalárda gyászdalokat énekelt. 30-án du. 7.30-kor elhaladtunk Melissa (ma Horvátország) előtt. Már messziről két civil gőzöst pillantottunk meg, melyek a gyászmenet felé tartottak. Egyik hajó a Viribus jobb, a másik pedig a bal oldalán útját jó darab ideig folytatta velünk. A hajó zsúfolva volt papokkal, akik imádkoztak, valamint civilekkel. A hajón levő zenekar gyászdalokat játszott, később elmaradtak tőlünk. Maga a kis kikötőváros gyászlobogókban úszott, az egész lakosság a tengerpart mentén hajadon fővel nézte végig a gyászmenet elvonulását. Itt már szürkülödni kezdett. 30-án du. 8.15-kor elhaladtunk Spalato (Split) előtt. Az egész kikötő / város ki volt világítva, a parton dalárdák gyászdalokat énekeltek, a zenekar gyászdalokat játszott. A város minden egyes templomában zúgtak a harangok. Július 1-én de. 10.30-kor a gyászmenethez csatlakozott Polától délre a Lussin nevű yacht, mely megelőzően leadott 21 lövést. Közvetlen a Lacroma yacht után beállt a gyászmenetbe s utunkat így folytattuk Pola felé. A partok mentén haladva az erődök szüntelen tüzelése közepette megérkeztünk 1-én déli 12 órakor Pola elébe, hol megjelenésünk alkalmával a kikötőben levő hajók és erődök leadják a tisztelgést, a 21 lövést. Itt lassított sebességgel haladtunk a Fasanai (Fazana – Horvátország) öbölben Trieszt felé, az öbölben állomásozó Götzen nevű hadihajó szintén leadja a tisztelgést. Fasana helységben gyászlobogók az épületeken és a lakosság a parton állott. Brioni sziget mellett elhaladva a hasonnevű kies fürdőhely szintén fel volt lobogózva s a templomok harangjai sírva-búgva zengték szomorú dalaikat. 1-én du. a Lussin yacht kiáll a gyászmenetből és leadva a tisztelgést, útját vissza felé folytatja Pola felé. Itt az utolsó parti erőd is leadja a tisztelgést, s mi utunkat tovább, szűnni nem akaró harangzúgás közepette haladtunk és 1-én du. 6.25-kor Triest kikötője bejáratánál hajónk horgonyt vetett. Felséges halottaink még 1-én éjjel a hajónkon maradtak. Hajónk körül csoportosult ezer meg ezer csolnak és egyéb jármű, a tengerpartot sűrű néptömeg lepte el, zúgtak a harangok, s magát az egész várost mély gyász lepte el. 2-án már a reggeli órákban megelevenedett a tengeren az élet. Motoros csolnakok s egyéb járművek sűrűn hasították a tenger vizét a hajónk és a part között. Már a kora reggeli órákban előkelőségek tettek látogatást a hajón. 2-án de. 9 órakor érkezett a hajónk mellé a tetemeket a partra szállító felravatalozott Pinic. A hajó legénysége még egyszer örök búcsút vett a felséges uralkodó pártól, s a koporsókat villamos emelődarukkal leemelték a hajóról a Pinicre, koszorúk sokasága lepte el a koporsókat.
2-án 9.30-kor elindult a ravatalos jármű a part felé, a koporsóknál tengerész tisztjeink állottak őrséget, kik a hajón szintén őrködtek drága halottaink felett. Közben hajónk leadja a tisztelgést 21 lövést 21 perc alatt. 10 órakor a koporsókat átadták a szárazföldnek, mi pedig örök búcsút vettünk szeretett trónörökösünk, Őfelsége Ferencz Ferdinánd és neje, Hohenberg Zsófia hercegnőtől. A szomorú emléket szívünkbe zárva hagytuk el Triest kikötőjét 2-án de. 11 órakor és beszaladtunk Polába.
