Az elméleti osztályokban román nyelvből és irodalomból valamelyest jobbak voltak, mint a tavalyi kilencedikesek, de átlaguk nem éri el a hatost. Nekik vagy történelemből vagy földrajzból érettségizniük kell, nem mindegy tehát, hol állnak a felkészülésben: előbbiből elfogadható teljesítményt nyújtottak, ám utóbbiból elmaradtak a várakozástól. A technológiai osztályba járók románból 2,65-ös, magyarból 4,82-es, matematikából 3,91-es, fizikából 3,81-es, kémiából 2,82-es átlagot írtak. A szakiskolások a román mellett az alapvető matematikai feladatok megoldásával is hadilábon állnak, de nagyon gyenge szövegértők is – ez amúgy az új nemzedék általános „betegségének” mondható. Dimény János iskolaigazgató ezt részben azzal magyarázza, hogy az általános iskolákban tanítók „elkényelmesítik” a gyermekeket, amikor a tollba mondottakat szöveghűen követelik meg, s nem a tananyag módszeres elsajátítását tartják üdvözítőnek.
Nem feltétlenül olyan sötét a jövőkép: mindegyik osztályban vannak kiemelkedően teljesítők, akik jó eséllyel öregbítik tovább a líceum hírnevét. A gólyaosztályok közül legjobbnak a környezetvédelmi osztály tűnik. „Minden kezdet nehéz, de idővel felnőnek a feladathoz. Jól példázza ezt, hogy míg tavaly tíz jó tanuló szülője kapott dicséretet, amiért gyermeke legalább 9,20-as átlagot ért el, magaviselete tízes volt, s tantárgyversenyről bár megyei dicséretet hozott, idén harmincnégy oklevelet adtunk át. Hasonlóképpen nagyot nőtt – kettőről tizenháromra – azon diákok száma is, akik még csak igazoltan sem hiányoztak egyetlen óráról sem. A tizenhárom valójában tizenkettő, mert egyikükkel kivételt tettünk: arra a megyei tantárgyversenyre kellett egy utolsó óráról elmennie, amelyikről továbbjutott a nemzetközi szakaszra. És nő azok száma is, akik a tantárgyversenyeken kiemelkedően szerepelnek – akad olyan tizedikes diákunk, aki akár egyetemistának is mondhatná magát, mert matematikából elért eredményei alapján bárhova felveszik” – fogalmazott a középiskola igazgatója.