Az évad második bemutatóját tartja ma este a Tamási Áron Színház, Meggyeskert címmel a magyar színházi köztudatban Cseresznyéskertként ismert Csehov-darabot az oroszországi származású, de magyar kultúrában nevelkedett Sardar Tagirovsky vitte színre. A fiatal színész-rendező saját társulattal különböző kísérleti jellegű színházi előadások létrehozója, de alternatív közegben és a filmes szakmában is dolgozott, jelenleg harmadéves rendező szakos hallgató a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.
A Meggyeskert Sardar Tagirovsky első kőszínházi rendezése, jelenléte a Tamási Áron Színházban az induló tehetségeknek lehetőséget biztosító sorozat része. Egy nappal a bemutató előtt – két próba között – arra kértük, maga ajánlja az előadást a közönségnek.
– Nagyon sok színházi ajánlatot teszünk ebben az előadásban, ezek újszerűen tudnak hatni, de nem provokálják a nézőt. Sok módszert, eszközt vonultatunk végig, bemutatva a színház sokszínűségét, különböző finomságait. Ez nem csupán egy előadás, hanem felmutatása annak, hogyan vagyunk képesek felépíteni egészében a játékosságot, miket kell megtanulnunk az előadás folyamán, hogy a néző visszakapjon valamit abból, ami a szertartást jelentheti számára, milyen utat kell megtennünk az előadáson belül ahhoz, hogy a néző elfogadja a színház sokszínűségét, játékosságát.
– Ismerem eddigi kereső-kutató színházi tevékenységedet, de mégiscsak ez első nagyszínpadi rendezésed, és a kezdők nem szoktak éppen Csehovhoz nyúlni.
– Én Oroszországban születtem, és nagyon sokat megtapasztaltam a darabban is megjelenő felfogásból. Ezt építettük be az előadásba. Amit most itt teremtünk-alkotunk, az többnyire ismerkedés egy teljesen más világgal, amelyik már nincs, mégis próbál velünk kommunikálni. Ez a száz évvel ezelőtti csehovi világ annyira mai, régiességén keresztül is, hogy nem kell modern eszközökhöz nyúlnom. Én azt éreztem, hogy sokszor fájdalmas komédiája nem tud működni a materialista felfogású Nyugaton, és szeretném ezt a szellemiséget megfejteni, megtalálni itt, most.
– Tehát azt is számításba vetted, hogy más az itteni közönség, mint a budapesti.
– Teljesen más. Jártam az emberek között, beszélgettem velük, néztem előadásokat, próbáltam megismerni ezt a világot. Próbálok az itteni közönség képviselte rendszeren keresztül minél mélyebbre ásni, megérteni az embert. Hogy utána abban a mélységben már ne érdekelje egyik közönséget se, az ittenit se és a pestit se, hogy ez most konkrétan az ő gondjukkal foglalkozik-e. Az előadás globálisan az emberek problémájával foglalkozik, a folyamat épp arról szól, hogy a befogadás minél magasabb szinten tudjon megtörténni az előadás vége felé. Pont a határon táncolunk, kockázatos dolog, de azt érzem, hogy igaz úton haladunk. Úgy fogalmaznám meg, mindannyiunknak van egy saját magánya, és a színház attól szép, hogy ezek a magányok összeérhetnek. Egy közös magánnyá tudnak változni. Ez a szóösszetétel önmagában paradox, de ettől tudom igaznak érezni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
