Harminchárom varjúfészken meg hatvanhat vakondtúrás mohásabbik oldalán túl, északtól bizony délebbre, déltől pedig északabbra, tán keletre, de nyugatra, hanem mégis égtájtalan világ végén – volt egy ország. Ott élt a nagy Kupa király.
Kupa király nagyszakállú, s volt egy lánya: a világszép Kupica. Jöttek pedig kérni sorba szebbnél szebbek, jobbnál jobbak, daliásnál is delibbek, hanem az a hétszép szépség igen finnyás, válogatós, kényeskésen húzogatta orrocskáját, azt a csöppet.
– Megálljatok – így szólt végül Kupa király gurgulázva, ősz szakállát meg-megrázva. – Annak adom a lányomat, ki megmondja, egy kupába hány kupica fér bele?
Be is hozatott egy kupát, fölért az az arannyal vert mennyezetig, s melléje egy gyűszűnyi csöpp kis kupicát állított.
Vakargatta is a fejét a kérőnép, legénysereg. Odaállt az első mindjárt, s el is kezdte méregetni.
Drága nedű cseppent-csurrant, számolgatta is a legény, hanem már a közepénél összezavarodott.
Számolgatta a másik is, mérte, mérte, hány kupica fér a hatalmas kupába; körös-körül nagy csend volt a pompás ékű palotában.
Ez is addig mérte, mérte, méricskélte, egy iccére, két iccére, míg a végén azt se tudta, hányadán áll, s félreállt.
Jöttek sorba a többiek: egyik százat, másik ezret, a harmadik milliót, de egyik sem számolt jól.
Hát végül is ki maradt ott? Az a rongyos, keszeg legény, kinek csak a szeme tüzelt, és azt mondta: – Hát bizony én megmondom.
Félretolta a kupicát, mindenki fehérre vált, mások meg nevettek, incselkedtek vele.
– Na, odanézz, ez a fickó kupica nélkül mérné meg a kupát.
– Csak így szemre, szemmértékre, biztos eltalálja… – csúfolkodtak a legények, kik fölsültek az imént.
De a keszeg, rongyos legény ennyit mondott:
– Uram király, a kupába nem millió, nem is ezer, egyetlenegy kupica fér.
Fölmorajlott erre a nép:
– Hát ez meg mi? Gúnyolódik? Fejét veszik végül is…
Ám a király intett néki:
– Jól van, legény, csak azt mondd meg, hogy miért?
Törte a fejét a legény, álló napig egyre törte, míg estére odaállt a király elé, s így beszélt:
– Cseles volt a te kérdésed, uram király. Az a kupa nem ez a kupa, az a kupa te voltál, te a nagy-nagy Kupa király. A kupica nem ez a kupica, hanem a te hétszép lányod, a szépséges Kupica. Nos, szívedbe, Kupa király, ez az egy lány, egy Kupica fér, a te egyetlen leányod.
Összecsapta boldog tapsra két tenyerét a király, s attól kezdve állt a bál, utána meg a lakzi: a borital patakzik, a szépséges Kupicát elvette az okos legény, ma is élnek egy kupában, gyermekeik kupicák.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
