Alig csengett le a romániai vasutasok szerdai figyelmeztető sztrájkja, máris mozgolódnak a német légitársaságok alkalmazottai, s munkabeszüntetéssel sújtják cégüket és az utazni vágyó közönséget.
Elég régi és közismert jelenség, hogy a legtöbbet és leghatározottabban a szállítmányozó és utasszállító cégek dolgozói élnek a munkabeszüntetés jogával, tudva tudván, hogy az ő sztrájkjuk országos, sőt, nemzetközi figyelmet is kelt. Mert utaztatni, szállítani mégis kellene, ha nem akarják a kormányok és a munkáltatók, hogy összeomoljanak a különben is bajokkal küszködő gazdaságaik.
A magyarországi vasutasok sokadik sztrájkja csak néhány napja volt, de eredményt nem érvén el, egyelőre visszakozót fújtak a szakszervezetiek, s ugyanígy cselekedtek a román vaspályák alkalmazottai is. A magyarországiak a közelgő népszavazásra, a hazaiak arra hivatkoztak, hogy munkabeszüntetésük csak figyelmeztető volt egyelőre, s ők tulajdonképpen bérköveteléseikről is lemondanának, ha munkakörülményeiket javítanák a munkáltatók és a hatóságok. Mármint a kormány, az illetékes minisztérium. Ám azok csak a vállukat vonogatják, s fennen állítják, hogy az egész sztrájkmozgalom nem egyéb pofátlan zsarolásnál, ami az utazók kárára és dühítésére jó csupán. Ebben van is valami, főleg olyan országban, ahol hiányzik a társadalmi szolidaritás, az érdekek kohéziója.
Az egész nagy szakszervezetesdi ezért nem is ért el igazi eredményeket sem Romániában, sem Magyarországon, sem egyebütt, ahol az érdekvédelmi főbizalmiak elsősorban zsíros megélhetési forrást, kiemelt társadalmi pozíciót láttak és látnak stallumukban. Emlékezzünk csak! A nagyhangú Miron Mitreából pártfunkcionárius és korrupt miniszter lett, Victor Ciorbea egészen a kérészlétű miniszterelnökségig vitte, aztán gyakorlatilag kárrá vallotta befogadó pártját, a nemzeti ,,parasztokat". Miron Cozma járt a legrútabbul, tekintve, hogy rútul is cselekedett: Iliescu sugalmazására néhányszor hadat vezetett Bukarest ellen, amíg tankok nem állították meg végül valahol Vâlcea megyében. Ő sokak szemében máig is a ,,pozitív hős", a népi igazságosztó betyár, pedig nem volt egyéb sorozatos tömeghuliganizmus levezénylőjénél, politikai bábnál.
Magyarországon is elég fura a helyzet, attól kezdve, hogy egy-egy ágazat szakszervezeti líderei a vezérigazgatókkal azonos fizetéseket húznak, s ha — tessék-lássék! — tesznek is valamit megválasztóik érdekében, azt a leváltástól való félelmükben teszik.
Hogy mi lesz a szakszervezetek sorsa, milyen eredményeket hoznak a sorozatos sztrájkok, nem tudni még, de egy dolog bizonyos: a globalizálódó világban egyre kevesebb a tere a valós érdekvédelemnek és szolidaritásnak.
