Jeleztük, amikor kirobbant az ellentét az MSC és a Bobowling kézilabda-szakosztályai között (mesterkélt, kitalált okokkal mocskolták egymást a szakosztályvezetők, edzők), hogy ez a háború csúnyább, mint a hetvenes évek elején dúló, s minden bizonnyal keményen megpecsételi a sportág jövőjét.
A „pecsételési folyamat” be is indult, az első periódusban az A-osztályos csapatok megszűnéséhez vezetett, a másodikban az utánpótlás-nevelésre hatott ki. S hogy milyen mértékben, az elkeserítő.
Lassan-lassan az év végéhez közeledünk, a bajnokságok félidejéhez. Íme, hogy állnak Sepsiszentgyörgy csapatai:
junior I., leányok, D-csoport:
1. Rm. Vâlcea-i Energetic 30 ponttal (100 százalékos teljesítménnyel)
7., azaz utolsó a Sepsi ISK 0 ponttal (100 százalékos sikertelenséggel)
junior II., fiúk, G-csoport:
1. Fogaras I. csapata 39 ponttal
6., azaz utolsó a Sepsi ISK 0 ponttal (15 mérkőzés után)
leányok, G-csoport:
1. Brassói Korona 24 ponttal
5., azaz utolsó a Sepsi ISK 0 ponttal (8 mérkőzés után)
junior III., fiúk, I. csoport:
1. Marosvásárhely 24 pont
2. Sepsiszentgyörgyi MSC 12 pont (50 százalékos teljesítménnyel)
3. Sepsi ISK 10 pont
leányok, J-csoport:
1. Brassói Korona 36 pont (100 százalékos teljesítménnyel)
5., azaz utolsó a Sepsi ISK 1 ponttal (1 győzelemmel és 4 büntetőponttal sújtva).
Győzött tehát a háború, szétverte a szentgyörgyi kézilabdát.
Nos, kedves sport-, azaz kézilabda-barátok, levonhatják konklúziójukat a sepsiszentgyörgyi kézilabda eddigi eredményeiről. Annak a kézilabdának, melynek volt legfelső ligás (vagy osztályú) csapata (nem is egyszer), mely adott egy sor kézilabdást a világbajnokságot is nyert román válogatottnak, az olimpián ötödik helyezést elért osztrák nemzeti csapatnak… Na szóval, háborúzni nem érdemes, különösen, ha nincs hozzá jól képzett, stabil „hadsereg”. (-ros)
