Barabás Miklóst életrajzírói „a közművelődés festőjének” tartották. E megnevezésre azzal szolgált rá, hogy kora híres embereiről portrék sorát festette a biedermeier enyhén szépítő stílusában.
Barabás önmagát is többször lerajzolta: 1833-ban és 1887-ben rajzban, 1839-ben pedig olajképben ismerhetjük meg azt az arcot, ahogyan a festő önmagát látta.
Életrajzírói többnyire ezeket az önarcképeket, valamint Thúry Gyula 1896-os vízfestményét használják.
De milyen volt a valódi Barabás Miklós? Az, akit nem idealizáltak, nem szépítettek?
A Székely Nemzeti Múzeum fototékájába ismeretlen körülmények között került be egy fénykép az öreg Barabásról. A fotón ugyanaz az óralánc látszik, amelyet 1887-es önarcképén is lerajzolt. A kép valószínűleg néhány esztendővel Barabás halála előtt készülhetett, az 1890-es években, Klösz György budapesti, Hatvan utcai műhelyében. Az utólag oválisra vágott kép a Székely Nemzeti Múzeum fototékájának egyik féltve őrzött, ám mindmáig nem eléggé ismert képe.
Szőcsné Gazda Enikő
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
