A disznóvágás időszakát éljük, visítástól hangosak a falusi reggelek, mindenki igyekszik, hogy a karácsonyi asztalra friss disznóság kerüljön. Van, aki a maga nevelte kocát szúratja le, mások inkább megvásárolják a hizlalt állatot, az is gyakori, hogy egy-egy sertést több család közösen vesz meg, a feldolgozott terméket pedig elosztják egymás között.
Az élő sertés kilónkénti ára változik, főként az állat nagyságának függvényében. A legdrágább a 120–140 kilogrammos, kilenc-tíz lejt is elkérnek kilójáért. Úgy tartják, ennek a legjobb a húsa, kiadós a feldolgozása, nincs sok szalonna rajta. A nagyobb, 150 vagy akár kétszáz kilós disznó kilónkénti ára élősúlyban nyolc és kilenc lej között változik. A többéves kocákat már hét lejért is meg lehet vásárolni.
Zágonban a 140–150 kilós disznókat keresik leginkább, de olyan is akad, aki beéri egy hetvenkilós süldővel, mert ennyit üt a zsebe – számolt be Csoma Károly sertéstenyésztő. Az ára nem magas, ha a neveléshez szükséges befektetést nézzük. Hogy 140 kilósra hízzon egy disznó, hét mázsa gabonát kell megennie. A búza kilója 70–80 baniba kerül, a kukorica valamivel olcsóbb, 50–60 banit kóstál. Ha még a malacért is fizetni kell, akkor jobb, ha hízott sertést vásárolnak levágásra – véli a gazda. Azt is elmondta, Mezőföldön, Orbaiteleken, Szörcsén talán olcsóbb a sertés, mivel ott több a gabonájuk az embereknek, így több disznót tudnak tartani.
A disznóvágás fontos tevékenység faluhelyen, a jó mesterrel időben egyeztetni kell. Szőcs Zoltánt az ünnepek alatt, de még az új évben is minden napra lefoglalták. Olyan nap is akad, amikor két disznót vág. Ha valakinek most jut eszébe szólni, már csak akkor lehet szerencséje, ha más épp visszamondja a foglalást – közölte érdeklődésünkre. A disznóvágó bére is változik, van, aki ötven lejért és egy kis kóstolóért is elvégzi a munkát, más a nyolcvan lejt is elkéri. Megszokott módon a disznóvágó feladata a szúrás, perzselés, felbontás, darabolás, a húsok besózása, de van, aki a kolbász, egyebek elkészítését is vállalja.
A városon lakók körében is egyre közkedveltebb a disznóvágás. Faluhelyen veszik meg az állatot, s a gazda udvarán vágatják le. Török Károly Kovásznán él, de évek óta Zágonból, Csoma György farmjáról vásárolja meg az élő sertést, ott is dolgoztatja fel. Tudja, hogy jól etetik, gabonát kapnak, a húsuk mindig ízletes, kiadós – számolt be a tegnapi disznóvágáskor.
Kelemen Attila Sepsiszentgyörgyön él, de szerencsés helyzetben van, kertes családi házban lakhat, így disznóhizlalásra is adott a lehetősége. Két kocát tart, a szaporulat minden évben könnyen gazdára talál, már visszatérő vevői is vannak. Nemcsak eladja a disznót, ha kérik, az udvarán lebonyolítja a vágást is. A tömbházban élők többnyire félbehasíttatják a sertést, a többi munkát otthon végzik el – számolt be. Nyugdíjasok is vannak kuncsaftjai között, ők általában közösen veszik a sertést, a portékát elosztják, hisz sok helyen nincs megfelelő tárolási lehetőség, és bizony, költséges egy egész állatot kifizetni – számolt be tapasztalatáról. Az is igaz, van nyugdíjas, aki megveszi az egész disznót, a termékeket pedig elosztja a gyerekek családja között. Más viszont csupán a szalonnáért vásárol sertést. Mert az otthon pácolt, füstölt, paprikás vagy borsos, érett szalonnának nincs párja a világon – fűzte hozzá.
Az előírások szerint egyébként csak az előzőleg elbódított sertést szabadna levágni. Ezt azonban nem sokan tartják be. Egy-egy reggel akár 20–30 disznót is levágnak faluhelyen, szinte lehetetlen, hogy a bódítópisztollyal rendelkező állatorvos mindenkinél jelen legyen. A gazdák pedig azt mondják: az elbódított állatnak nem folyik ki a vére, ami a hús minőségének rovására megy. Egyelőre marad tehát a szúrás, mi több, egyes helyeken ki is mérik a kuncsaftoknak a levágott állat húsát. Pedig ez is tilos lenne, a háztájiban levágott disznók csupán a család szükségleteit szolgálhatnák. A hagyomány azonban egyelőre erősebb a jogszabálynál.
