Előző írásomban (amely a november 27-ei Háromszékben jelent meg) a strasbourgi bíróság hatásköréről értekeztem, de a teljesebb átláthatóság érdekében szükségesnek tartom az eljárások, illetve az ítélethozatal rövid ismertetését is.
A bíróság egyéni kérelmeket vehet át természetes személytől, nem kormányzati szervezettől vagy személyek csoportjától, akik vagy amelyek azt állítják, hogy az egyezményben vagy a kapcsolódó jegyzőkönyvekben biztosított jogok megsértésének áldozatai.
A kérést a hazai végleges döntés meghozatalától számított hat hónapon belül lehet a strasbourgi bíróság elé terjeszteni.
A kérést első fázisban az úgynevezett „egyesbíró” tanulmányozza, aki – a bíróság működési szabályzatának betartásával – törölheti vagy elfogadhatatlannak nyilváníthatja a kérelmet. Ez a határozat végleges.
Ha az egyesbíró nem nyilvánítja a kérelmet elfogadhatatlannak, vagy nem törli az ügylajstromból, akkor további vizsgálat céljából megküldi valamelyik tanácsnak vagy kamarának.
A tanács (háromtagú bírói testület) – a kérést tanulmányozva – egyhangú szavazattal elfogadhatatlannak nyilváníthatja vagy törölheti az ügylajstromból, ha pedig elfogathatónak nyilvánítja, egyúttal ítéletet hozhat az ügy érdeméről. Ezek a határozatok véglegesek.
Ha a tanács nem hozott határozatot vagy ítéletet, az ügy az egyik kamarához (hét bíróból álló testület) kerül, amely dönt a kérelem elfogadhatóságáról és érdemi részéről.
A kamara bonyolult esetben hatáskörét bármikor átadhatja – ha a felek egyike sem ellenzi azt – a nagykamarának (tizenhét bíróból álló testület).
A tárgyalások nyilvánosak, a bíróság a felek képviselőivel megvizsgálja az ügyet, illetve szükség esetén tényfeltárást végez.
Ha a bíróság megállapítja az egyezmény vagy a kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését, igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.
Íme egy példa az igazságos elégtételt illetően:
A 33003/03-as számú kérés végleges ítélete a gyulafehérvári római katolikus érsekség versus román állam ügyben 2012. szeptember 25-én született (a kérést 2003. október 14-én iktatták a strasbourgi bíróságon!).
Az egyház az 1998/13-as sürgősségi kormányrendelettel 1998. július 7-én visszakapta a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtárat. A visszaszolgáltatást a szociáldemokrata párt megtámadta a gyulafehérvári bíróságon, amely elutasítja a kérést, majd ezt a döntést megerősíti a Fehér megyei törvényszék és a gyulafehérvári táblabíróság is; ezáltal az ítélet véglegessé válik.
A (2003. január 24-én született) végleges ítéletet több alkalommal, megsemmisítési kereset beadásával igyekeznek töröltetni, míg végül a gyulafehérvári táblabíróság 2003. október 22-én, elutasítva a megsemmisítési kérelmeket, megerősíti a 2003. január 24-ei végleges döntést.
A mai napig a könyvtár nem került ténylegesen az egyház birtokába.
Az egyház az egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkelyére, a tulajdon védelmének megsértésére hivatkozva fordult a strasbourgi bírósághoz, és kilenc év elteltével megszületik az ítélet, amely szerint a kérés elfogadhatónak minősült, a bíróság megállapítja az 1. cikk megsértését, és a román államot 15 ezer eurós erkölcsi kár megfizetésére, valamint a perköltségek megtérítésére kötelezi.
A határozat a könyvtár jogi helyzetéről nem rendelkezik.
PUSKÁS BÁLINT ZOLTÁN alkotmánybíró
