Néhány éve új kifejezéssel ismerkedik a gazdasági szféra, és nem csak. A klaszterek koncepciója ugyan korántsem ennyire fiatal, de a szerveződések gyakorlati hozadékát csak mostanában kezdik ízlelgetni a résztvevők. A kívülállók pedig gyanakodva nézik, vagy legyintenek, mondván: ez is egy újabb lufi, amitől közvetlen hasznot, netán gazdasági fellendülést nem várhatunk.
Pedig a „fürtösödés” (az eredeti angol szakszó, a clustering fordítása) olyan folyamat, amely némileg meghaladja a civil, de a gazdasági szférában is már bevált szövetkezést. Hogy milyen folyamat indult be ezen a téren szűkebb és tágabb pátriánkban, melyek az elért eredmények, illetve milyen lehetőségek rejlenek, hogy miként tudjuk ezeket kihasználni – nos, ezekről a kérdésekről a sokak szerint is „klaszterek atyjának” nevezhető Vajda Lajossal, az Asimcov igazgatójával beszélgettünk.
Együttműködés
– Először is tisztázzunk néhány alapfogalmat. Hogyan lehetne egy mondatban összefoglalni a klaszter lényegét?
– Nem kell föltétlen egy mondat, mert egy szóban is meg lehet fogalmazni: együttműködés. A globalizálódó, individuális világban kezdtük elfelejteni ennek a fogalomnak az igazi lényegét. Ebben az esetben nem csak a gazdasági élet szereplőinek, vagyis a cégek együttműködéséről van szó, hiszen azt szakmai szervezetnek lehet nevezni. Abból az alapelvből kiindulva, hogy mindig valami újjal kell jelentkezni a piacon, csakis az lehet sikeres, a cégek mellett egy klaszterben nagyon fontos elem a kutatás, az innováció. Van egy adott vagy éppen több szakterület vagy földrajzi körzet, ahol a cégek együttműködnek, de ehhez társul a kapcsolat az akadémiai, illetve a nonprofit közeggel. Továbbá a harmadik szereplő, a közigazgatás, az önkormányzatok, de a központi közigazgatás is. Ez utóbbi kapcsolat hozzájárul ahhoz, hogy ne egy irodában találják ki a fejlesztési politikákat, hanem a gazdasági szereplőknek legyen lehetőségük befolyásolni a döntés előkészítését.
Körkörös gazdaság
– Az újítás tehát mindenképpen alapgondolat. De manapság egy sor olyan dolog kerül ismét a figyelem középpontjába, ami valójában régi, jól működött, akár termék, akár szervezés, csak épp elfelejtettük alkalmazni.
– Az értékek megőrzése mindenképpen a klaszterek sajátja, főként ami a régebb jól működő rendszereket illeti. Annyi azért változott, s ehhez alkalmazkodni kell, hogy valamikor elegendő volt jó minőséget termelni, könnyű volt eladni. Ma már ez nem elég, ezért nem csak termék-, hanem rendszerinnovációról is kell beszélnünk. Mondok egy példát: minden területen egyre hangsúlyosabban merül fel a hulladék kérdése. Mi történik a rengeteg hulladékkal? A modern gazdaság körkörös modellben gondolkodik, a lineárist el kellene felejteni. Mert a természeti erőforrásokat felhasználva, a legújabb technológiákat alkalmazva, minél kevesebb humán erőforrást használva állítjuk elő a termékeket, sokat termelünk, keressük a piacot, s erre egy sor marketingeszköz áll rendelkezésre. Vagyis a lényeg: minél több terméket eladni, de minél többet el is dobni...
– A fogyasztói logika egyenes következménye...
– Igen, ráadásul ez minden területen érvényesül. A körkörös gazdaságban a leendő hulladéknak már a ciklus kezdetén adott a hasznosítása a következő ciklusra. Erről szól elsősorban az újítás, nem beszélve arról, hogy a hulladék kezelésével már szociális gondokat is lehet kezelni, az alacsonyabban képzett munkaerő éppen itt alkalmazható a leginkább. Itt jön be a klaszter szerepe, a termelő cégek nem biztos, hogy érdekeltek a hulladék hasznosításában, de induló fiatalok akár erre szakosodott vállalkozásokat hozhatnak létre, csak erre a lehetőségre fel kell hívni a figyelmet, meg kell teremteni a környezetét. Így nemcsak a szociális gondok, hanem a környezetvédelem, a fiatalok helyzetbe hozása is megvalósítható. Mindezt egyedül egyetlenegy cég sem tudja megoldani, sőt, egy klasszikus értelemben vett szövetség sem.
Hagyomány és innováció
– Közelebb kerülve szűkebb pátriánkhoz, hogyan működik egy ilyen szerveződés?
– Érdekes, hogy a rendszerbe foglalt értékteremtésnek nálunk hagyománya van – gondoljunk csak a régi faluközösségekre –, a globális világ, amibe ezt be kell illeszteni, nem az értékteremtést, hanem a pénzt tartja fő mozgatórugónak. Az egymásrautaltság bennünk van, így a rendszer sokkal könnyebben érthető nálunk, mint a Kárpátokon túl. Mégis ebben a GDP- és exportvezérelt világban nagyon nehéz ezeket a rendszereket felépíteni és főleg működtetni. Nem azért, mert nem akarnánk, hanem mert mindenki a pénzre hajt. Számunkra a legfontosabb modell az ausztriai, mert ott a vidék él, szervezett, működik. Nem véletlen, hogy Székelyföldön, elsősorban Háromszéken és Hargita megyében sikerült az új szervezési formákat beindítani, és nem véletlenül egyfajta klaszterközpontnak néznek a középrégióban, de az országban is. Egyébként a középrégió fejlesztési stratégiáját vettük alapul, így elsőbbséget élvez az erdőgazdálkodás, (az osztrák típusú) mezőgazdaság és élelmiszeripar, a vidékfejlesztés, balneológia, ökoturizmus. De nem zárható ki olyan iparág sem, mint a textilipar. Az egységes megjelenés nemcsak a marketingköltségek lefaragásában jelentkezik, hanem egyfajta arculatot is ad. Például ott van a Székely gyümölcs program Udvarhelyen: bevonva az ottani lakosokat, nagyszerű termékek kerülnek piacra, de ezek a jobbára manufakturális termékek a vidék arculatának megjelenítését is szolgálják. De más, akár egyesületi kezdeményezések is vannak, ezek működését kell továbbgondolni, az együttműködéseket pedig értékláncokba szervezni.
Türelem és rendszerépítés
– Mi valósult eddig meg?
– Nálunk eddig hat területen jött létre klaszter: zöld energia, élelmiszeripar, faipar, textilipar, csomagolástechnika és dizájn, valamint IT. A középrégióban klaszterkonzorciumot is létrehoztunk, hiszen nem ágazati rendszereket, hanem komplex értékláncokat kívánunk működtetni. Jó példa az együttműködésre az a program, amelyben mind a hat klaszter „bedolgozott”, és kulcsrakész megoldást nyújtanak vendéglők, hotelek és panziók berendezésére, vagyis bútortól a számítógépes hálózatig mindent megkap a megrendelő.
– Milyen esélye van ennek a gondolkodásnak a megvalósulásra? – hiszen a gyakorlatban sokkal nehezebben kivitelezhető az ilyen széles körű együttműködés épp a sokérdekű szereplők miatt.
– A türelemtől, az innováció iránti nyitottságtól függ minden. Mert lehet erőltetni, de ha minden szereplő nem érti meg a lényeget, akkor nem biztos, hogy működik. Ebben a tekintetben nagy szerepe van az oktatásnak, az egyetemi szférának – a Sapientia, a brassói egyetem, a BBTE nem véletlenül szerves része a rendszernek –, a középszintű szakoktatásnak. Itt valójában folyamatosan megújítható rendszerépítésről beszélünk, amihez ráadásul uniós forrásokat lehet igénybe venni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
