Csodaváró tekintettel nézünk a holnapba, s lelkünk mélyén gyermekkori karácsonyokra vágyunk, amikor még hittük, hogy legalább ilyenkor nem ropognak a fegyverek, a kéz ölelésre lendül, a szavak vigasztalnak, a tékozló hazatér, a testvér megbocsát... Azok a régmúlt karácsonyok...
A gyermeki tiszta szív vágya, öröme, álma: ha csak néhány napra is, de hogyan válik mennyországgá a világ. Hogyan sejlik föl karácsony titka, a jászolban szendergő szelíd hang, angyalarcok, csillogó gyermekszemek, angyalszárnyak az édesapák, édesanyák, nagyszülők, szeretteink vállán, és érezzük: ebben a világban szeretet van, és jó ebben a világban élni, ebben az országban, ebben a mennyországban.
Aztán, „ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég” – dúdoljuk halkan, belenyugodva. Vajon tényleg csak ennyire futja? Csak az ünnepre, csak néhány napra, vagy csupán egy estére van erőnk szeretni, ajándékozni, megbocsátani, tiszta, őszinte, örömszerző, békességszerző, segítő szándékkal lenni egymás iránt? Csak erre a néhány napra szólna a mennyei híradás: ne féljetek? Megtartó született ma néktek! Megszületett a szeretet apostola, a békesség fejedelme, az önzetlen emberi szeretet és szolgálat megtestesítője, aki új parancsolatot adott mindenkori tanítványainak, a szeretet parancsát, hogy ne csak ideig-óráig, de örök karácsonyban tarthassuk ezt a földet, s rajta azokat, akiket számon kell tartani, akikért felelősek vagyunk, akiknek őrzői vagyunk, akik számítanak ránk, és akikért számon kérnek.
Annyi mindent helyre kell igazítani, hogy így érkezzünk meg karácsony áldott ünnepéhez. Annyi mindent helyre kellene rázni, hogy megérthessük és megélhessük karácsony titkát, a szeretet csodáját, hogy megtanuljuk, a csodát nem várni kell, a csoda mi magunk vagyunk, lehetünk egymás számára, a magunkból adott drága ajándékokkal. Melyek ezek az ajándékok? A mi türelmünk, szeretetünk, időnk, figyelmünk, törődésünk.
Ebben az útegyengetésben segítsen a gondviselő Isten: készítsük az önmagunk útját, melyen tisztán érkezünk a jászolbölcső mellé, és készítsük az Úr útját, kitárva szívünket, hogy befogadjuk Őt, s az angyalok örömével énekeljük: dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
Legyen Istentől megáldott, békés, boldog karácsonyunk!
Buzogány-Csoma István
unitárius lelkész
Szentivánlaborfalva–Kézdivásárhely
