Szendi Gábor elmondta: a fogyasztói társadalom egyik kísérőjelensége az újabb és újabb javak megszerzése iránti vágy életben tartása különféle hangzatos reklámokkal. Ez azonban hamis értékrend kialakulásához vezethet, ahol a megvett tárgyak gyakran eleve csupán ürügyül szolgálnak a vásárlásra. Ezt támasztja alá az a felmérés, amely szerint az árucikkek mintegy 40 százalékára igazából nincs szükségünk, 10 százalékát pedig soha nem is használjuk. Mindez karácsony tájékán még inkább felerősödik – tette hozzá.
A vásárlási lázban azonban könnyen háttérbe szorulhat az ünnep eredeti szándéka, a családi összetartozás, az egymásra figyelés, az egymás iránti megbecsülés erősítése – figyelmeztetett a szakember. Ez a „kapcsolati háló” anyagi helyzettől függetlenül mindenkinek fontos a lelki egyensúly megőrzéséhez. Ilyen érzelmek nélkül az ember rövid időn belül sebezhetővé, szorongóvá, sértődékennyé, depresszióra hajlamossá válhat. A belső harmóniáját elveszítő ember  megmagyarázhatatlan szorongása, „érzelmi elsivatagosodása” ellen – éppen a fogyasztói szemlélet hamis értékrendjét követve – különösen karácsonykor látványos presztízsajándékokkal próbálja a szakadozó kapcsolati hálót foltozgatni.
A szakember felhívta a figyelmet, hogy ilyenkor gyakran csak újabb sebek keletkeznek, főként akkor, ha a megajándékozott is hasonló mentalitású, pénzben méri a szeretetet, miközben maga is érzi, hogy az érzelmek más dimenzióban keresendőek. Hiába a lekapart árcédula, könnyen kiderülhet, mennyibe került az elkápráztatási erőfeszítés. A „csupán ennyit érek neked” logika mentén a felek mindegyike csalódott, elillan az áhított karácsonyi hangulat – jegyezte meg a pszichológus. Szendi Gábor szerint az ilyen helyzetek elkerülése érdekében szemléletváltásra lenne szükség az ajándékozás „rítusát” illetően: az ajándék adásához, elfogadásához nem annyira pénzre, mint inkább empátiára van szükség.