„A román kommunista rezsim nép- és egyháznyomorító intézkedései, a tervezett falurombolás, kiéheztetés, asszimiláció ellen tiltakozó, a külföld szolidaritását is kiváltó református lelkipásztort, Tőkés Lászlót Temesvárról ebbe a szilágysági kis zsákfaluba »helyezte át« egykori, az államhatalmat kiszolgáló püspöke. A temesvári református gyülekezet és más felekezetek hívei kiálltak a nyomorgatott és szolgálati helyéről elmozdított lelkész mellett, akinek kilakoltatását és elhurcolását a Ceauşescu-diktatúra pribékjei erőszakkal hajtották végre december 17-én hajnalban, de ekkor már a népharag futótűzként kezdett elterjedni a Bánság fővárosában, majd szerte Romániában. Tőkés Lászlót és feleségét a négy napon át tartó kihallgatások után a karhatalom által elzárt faluban, a Szilágyszeg községi Menyőben érte az örömhír december 22-én: összeomlott a rendszer.”
A vasárnapi ünnepi istentiszteleten megtelt az 500 éves református műemlék templom, amelyben Tőkés László egykori lelkipásztor és későbbi királyhágó-melléki püspök történelmi ívű prédikációt tartott. Elmondta: negyedszázad alatt sok hordalék rakódott rá az akkori hősies időkre, ma már minden illetékesnek és illetéktelennek van egy „forradalmi forgatókönyve” Temes­várról és az 1989-es Ro­mániáról, de nekünk csakis az ige mértéke alatt kell néznünk az akkori tényállást és folyamatokat, el nem feledve soha: Isten igéje törte át a hallgatás falát, a népek és felekezetek hitbéli összefogása, a humánum és az együttérzés kerekedett fölül a zsarnokságon. Ő maga csupán kovásza volt ennek a folyamatnak, amely végül részleges szabadulásunkat eredményezte. Mert azt azért látjuk és érezzük, hogy még ma is, egy emberöltő múltán is félelem, tartózkodás, szorongás markolja sokaknak a szívét, kisebb-nagyobb hatalmasságok élősködnek közösségeinken, sanyargatják népünket – mondta Tőkés László a szószékről. Végül arra intett, hogy keresztényekként, magyarokként, románokként, más nemzetiségűekként teljesítenünk kell az isteni parancsot: menjünk – ha képletesen is – mindnyájan Bet­lehembe, hódoljunk a szeretet királyának.
Paniti-Teleky Zoltán, Menyő ifjú református lelkésze az 500 éves műemlék templomról és a 400 éves ácsolt haranglábról beszélt, amelyek megmentése és megóvása már megindult, de a teljes felújításhoz és állagmegőrzéshez a kis létszámú, nehezen boldoguló gyülekezet erejéből nem futja; Tőkés László a nemrég megkapott Duna-díjjal járó egymillió forintot e nemes ügynek ajánlotta. A menyői gyülekezet rövid verses-dalos műsorát követően a falu kultúrházában folytatódott az emlékünnepély, ahol a Temesvárról Európába vándortárlat több pannóját is felállították. Ezt Tőkés Máté szervező mutatta be az alkalmi köszöntések után. Utóbbiak rendjén felolvasták Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettesnek a menyőiekhez és volt lelkészükhöz intézett jubileumi üzenetét, de idéztek Wetzel Tamás nemzetpolitikai államtitkár-helyettes leveléből is. Sze­mel­vények hangzottak el Bálint Tibornak és Szilágyi Istvánnak a rendszerváltáskor keletkezett írásaiból, előbbit özvegye, Kovács Júlia képviselte, utóbbi személyesen is jelen volt. Molnár Kálmán itt is bemutatta frissen megjelent könyvét, amely Szilágysági szabadító karácsony. Tövisháti emlékezések, 1989–2014 címmel bővített kiadása a korábbi kettőnek.