Rendhagyó volt az idei advent. Több okból kifolyólag is. Egyrészt ismét kitaláltunk valamit, ami még nem volt Békésen. Városi adventi koszorút állított a Nefelejcs egyesület és a KÉSZ, és minden vasárnap kis gyertygyújtási ünnepséget, szeretetvendésgséget szervezett a Kulturális Központtal, a Piacfelügyelettel közösen, az Önkormányzat és Izsó Gábor polgármester úr hathatós segítségével.
De részt vettek benne a város oktatási intézményei, kulturális egyesületei, Gál László vállalkozó és Nagy József katolikus esperes is. A szökőkút körüli tér idén időjárástól függetlenül a meleg szeretet helyszínévé vált, s jövőre – a tervek szerint – kizárólag helyi termékeket forgalmazó kis vásárrá alakulhat ez a Megváltót váró, kis Jézus születésének megünneplését célzó rendezvény. Szemben a plázák ilyenkori tébolyával, mammon őrületével.
Sokszor ismételtem már az édesanyámtól tanult dalocskát, és minden karácsonykor újból meg is teszem: „Rossz a Jézus kiscsizmája, sír a ködmöne, / ázik, fázik, megveszi az isten hidege. / Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskának odaadnám, / báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám.” Ennek az annyira szívhez szóló kis éneknek a hangulatát idézte bennem az idei december.
Rendhagyó volt idén az advent azért is, mert szülővárosom, Sepsiszentgyörgy most ismét bizonyította történelmi szellemét és jelentőségét. A volt iskolám, a Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen innen kezdődött a harc, majd a Magyar Himnusz védelmében indult, pártokon felülemelkedő székely népmozgalom hitem szerint Gábor Áron mondatainak jelentőségével hasonlatos. 2014. november 16-án volt 166 éve, hogy Sepsiszentgyörgyön a Háromszék Honvédelmi Bizottmánya ülésén Gábor Áron elmondta híres szavait: „Lészen ágyú.” Ez a rövid mondat megváltoztatta a háromszéki önvédelmi harc menetét, századokon át ható példát nyújtva a székelyeknek. „Uraim! Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Uraim, ha csak ez a baj, úgy én mondom, hogy két hét alatt lesz ágyú, lesz muníció, amennyi kell.” A most történő eseményeket nézve úgy tűnik, képletesen a muníció mára sem fogyott el.
Nagyon büszke vagyok, meghatott és kicsit fájóan irigy is, hogy nem lehetek ott az éneklőkkel.
Kacsó Sándor így ír az Advent a lágerben című versében: „Ó, gyere be, kicsi Jézus, / Ó, gyere be, béke, / Hajszolt lelkem hajlékába, / Fáradt lábam, hajlott hátam / Bús Betlehemébe. / Nagyon rossz a világ most itt. / Zárva ajtó, ablak,/
Mindhiába kopogtatnál, / Előkelőbb lakásokban / Aligha fogadnak. / Nem is nagyon hiszem, hogy jobb / Szállásod akadna, / Mint ez az én fáradt testem/
Karácsonyi békét váró / Rozzant istállója. / Igaz, itt az idegenben / Elhagyatott, árva, / Kóbor kutyák vonítnak rá, / S hosszú puskák, szöges drótok/
Állnak ajtajába. / Igaz, búval vert födelét / Komisz szél cibálja, / S nincsen semmi,
semmi fény már / Hideg éjbe vakon néző / Két kis ablakába. / De az alázat szalmáját / Hintettem le a földre, / S meleg párát lehel majd Rád / Türelmességem szamara, / Jámborságom ökre. / Gyere bé hát, kicsi Jézus, / Karácsonyi béke!/
Rozzant testem kis ablakán / Hadd, tekintsen ki az öröm / Meleg lámpafénye.” (Târgu Jiu, 1944. december 10. – román internálótábor)
Kacsó Sándor ember maradt s magyar máig, pedig cudar idők jártak körötte. Legyen az ő példája is reményt adó a ma harcolóknak. Nemsokára megszületik a Megváltó. Mondjuk Zsitvay Tiborral együtt a Magyar gyermek imáját: „Kis Jézuska, kérve kérünk, / Tégy miértünk nagy csodát! / Rabláncot hord annyi vérünk, / És nem bírja már tovább. / Nyújtsd kezecskéd csak feléje, / Szólj csak egy szót, édeset, / S magyar népünk szerencséje / Boldogabb lesz, fényesebb!”
Hiszem, hogy boldogabb lesz s fényesebb, mert merünk tenni érte. Szóval, cselekedettel és mulasztás nélkül. Áldott karácsonyt minden békésinek és sepsiszentgyörgyinek, minden jó embernek határoktól függetlenül.
Pálmai Tamás
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
