Még három nap, és elköszönünk 2014-től, valahogy így: Ég veled, 2014! Fájó szív nélkül intünk búcsút. Nincs, amiért keseregnünk, hiszen nem kényeztettél el a sportsikerekkel. A sportvilág nagy versenyeiről – világ- és Európa-bajnokságokról – mindössze egy bronzérmet hoztunk haza Incze Kriszta jóvoltából, és két ötödik helyezést mondhatunk magunkénak – Incze Kriszta a junior-világbajnokságról és Mădălina Linguraru az Európa-bajnokságról.
Na persze, nem felejtjük el, hogy Mátéfi Árpádot nevezték ki a női olimpiai birkózóválogatott élére, hogy több birkózónk is e válogatott keret tagja lett... Hogy ott lesznek-e a 2016-os riói olimpiai játékok vetélkedőjén, az a jövő titka, ami biztos, hogy tehetségük adott, a többi tőlük függ, hozzáállásuktól, munkájuktól.
Nem feledkezünk meg a Balkán-bajnokságról sem – mely bár sok esetben nem éri el az országos bajnokságok színvonalát, mert egyes országok a második vagy éppen a harmadik vonalat nevezik a versenyre –, hiszen érmeket hozott: 7 arany-, 3 ezüst-, 4 bronzérmet. Szépen csillognak.
Akárcsak az országos bajnokságoké. A bajnoki címek száma több tucatra tehető, java részük az utánpótlás-korosztály – gyerek és junior – érdeme, maroknyi csak a felnőttek szerezte éremgyűjtemény. Itt megállunk, mert elgondolkoztat a tény: miért torpan meg évről évre a felnőttek sikersorozata? Nem tudjuk – vagy nem akarjuk – biztosítani számukra a folytonosság jó feltételeit? Nem értékeljük kellő hozzáértéssel saját junior sportolóink tehetségét, felkészültségét, tudását? Junioréveik végén könnyen lemondunk róluk az idegenek javára? Miért? A kézdivásárhelyiek A-osztályba jutását kiharcolt játékosok a magasabb szintű magyar bajnokságban folytathatták sportpályafutásukat, csak itthon nem? Szentgyörgyről is többen elmentek a hazai bajnokság mezőnyébe. Miért? Miért engedtük megszűnni a női és férfi kézilabda A-osztályos csapatait? Miért csak egy városunknak van felsőbb osztályú futballcsapata? Mi van a kézdivásárhelyi atlétikával? Kalith Attila bácsi atlétikaiskolájának emléke nem mond semmit a városnak?... És így tovább.
Tény, hogy évek óta nem tettünk eleget vagy csak nagyon keveset tettünk sportmozgalmunk hagyományainak ápolásáért, sportéletünk fellendítéséért! Ez érvényes mind a politikai, mind pedig a sportvezetésre. Meddig nézik tétlenül egymás gyengeségét, tétlenségét?
Merjük remélni, hogy a küszöbön álló új esztendőben megteszik az első lépést a közvélemény elvárásainak irányában?
Tényleg megteszik?... Úgy legyen!
(nagymohai)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
