Hát igen. Az árapataki református temetőnek volt kerítése. Fémelemekből építették nem is nagyon régen. Ahogy mondani szokták: eltűnt egyik napról a másikra. A rendőrségi kivizsgálás eredménye pedig egyszerű. Ismeretlen tettesek. Ezen nem is csodálkozom. Megszoktuk már.
A temető védtelen maradt. A felügyelet nélkül hagyott állatok, lovak, tehenek, kecskék, juhok pedig komoly károkat okoztak benne. Sírokat döntöttek le, tönkretették a virágokat. Borzasztó volt mindezt látni és elviselni.
A szórványban élő árapataki református magyarság kiöregedett, lélekszáma napról napra csökken, fogy, alig van gyermek és fiatal.
Az egyre gyakoribb temetkezések egyikén a Bedő család, Zoltán és Ida azzal az ötlettel jött, hogy új kerítést kellene építeni. A hír úgy terjedt, mint a futóláng. Az én véleményem az volt, hogy a kerítés felépítése fontos, hasznos és szükséges. A kérdés csak az, hogy miből és kivel lehet ezt kivitelezni. Az is gondot okozott, hogy milyen anyagból építsük, hogy ne járjon úgy, mint az előző.
Az anyagi háttér megteremtése érdekében az egyház közgyűlése úgy határozott, hogy minden egyháztag a kerítés építésére 100 lejt köteles fizetni. Ugyanezt az összeget kell fizetni minden sír után abban az esetben, ha az utódok nem laknak Árapatakon.
A közgyűlés a pénz begyűjtésére három személyt nevezett meg, Bedő Zoltánt, Dénes Gábort és jómagamat. A begyűjtés nehezen indult. Az egyháztagok egy bizonyos része nem bízott a sikerben. Sokan azt mondogatták, hogy abból úgysem lesz semmi, mármint a kerítés építéséből.
Na, és a csoda megtörtént. Több mint 200 méter kerítés épült 2014-ben előregyártott betonelemekből. Lehet, ezt a ,,szarkák” a helyén hagyják.
Ugyancsak ebben az évben építettünk több mint 70 négyzetméter járdát a templom előterében.
A mai napig 16 ezer lejt gyűjtöttünk össze az egyháztagoktól, a munkálatok értéke pedig ennek legalább háromszorosa. Jelentős segítséget kaptunk Tamás Sándor megyeitanács-elnöktől, a helyi református egyháztól, a polgármesteri hivataltól, Salamon Attila sepsiszentgyörgyi vállalkozótól, Octavian Goga árapataki cégvezetőtől, Ion Stănescu rendőrtől.
Említést érdemel az árapataki egyháztagok önfeláldozó munkája és hozzáállása is, akik hívásunkra mindig megjelentek. Odaadóan és derekasan dolgoztak.
Úgy látom, feléledőben van a kaláka szelleme, az összefogás, az együvé tartozás, az egymás iránti tisztelet és szeretet.
Ez alkalommal az árapatakiak bebizonyították, hogy kevesen is jó eredményt érhetnek el.
Hálás köszönet mindazoknak, akik eddig segítettek pénzzel, építőanyaggal, munkával, erkölcsileg vagy bármilyen más formában.
Vannak egyháztagok, elszármazottak, akik még nem tudták kifizetni azt a bizonyos 100 lejt. Tudjuk, hogy sokan anyagi nehézséggel küzdenek. Bízom abban, hogy végül is győz a jóindulat, a józan ész, és minden árapataki egyháztag és elszármazott beáll a fizetők sorába.
Ahhoz, hogy a kerítés építését folytatni tudjuk, szükség van pénzre, a támogatókra. Szívesen fogadunk bármilyen adományt bárkitől. Isten segítse a jó adakozókat.
Mégis, amit nem hiszek: ha lesz olyan egyháztag vagy elszármazott, aki nem fizeti ki azt a bizonyos 100 lejt, nem tudom, milyen szívvel és lelkiismerettel megy majd a megújuló temetőkertbe, tudván, hogy nem tett semmit azért, hogy halottai álma csendes és nyugodt legyen.
Végül arra kérek mindenkit, hogy ezután is tegyünk meg mindent halottaink nyugalmáért. Építsük, szépítsük a temetőkertet, hisz előbb vagy utóbb ott lesz a mi állandó lakhelyünk is. Várnak szüleink, szeretteink.
Molnár Sándor
