Elsőként a természetfotókkal szem­besül a látogató. Főként hegyvidéki felvételek, a csángók lassan feledésbe merülő magashegyi gazdálkodásába is betekintést nyújtó pillanatképek. Csodálatos természeti környezetben megörökített nyári szállások, kis tanyák – néhol emberrel, állattal –, az a világ, mely lassan csak a hasonló felvételeken marad meg. A múltról, jelenről szólnak ezek a képek, de a jövő számára is megőrzik ezt a rendkívüli, múló környezetet. Következik az épített örökség: Udvarházak, kastélyok, templomok.Azokat romlásukban, elhagyatottságukban mutatja be a művész. Talán intő jelnek szánta: oda kell figyelni őseink hagyatékára, hogy az utánunk következő nemzedékek is csodálhassák. És végül a portrék. Köztük olyanok, melyekkel sok nemzetközi díjat nyert Nagy Lajos. A vargyasi szénégető fiával című kép, bármilyen megmérettetésre küldte el a művész, díjat hozott.
A kiállítást Vetró B. S. András, a brassói Mattis-Teutsch Művészeti Líceum tanára nyitotta meg. A brassói kiállításról érkező alkotások értékelése mellett a szerzőről elmondta: 3000 képet állított ki, 300 nemzetközi értékelést kapott, 70 egyéni kiállítása volt eddig. Képei a világ szinte minden országában megfordultak, számtalan nemzetközi és hazai díjat érdemelt ki. A művész vallja: meglátni és láttatni akarja a világot, szellemi és esztétikai elégtételt kíván saját magának, de környezetének is. Számára a technika mellett a látásmód is alapvető fontosságú – sorolta Vetró. A tárlatnyitón közreműködtek a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola kovásznai tagozatának diákjai Gyerő Katalin vezetésével.