Ami ma Franciaországban történt – a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében fegyveresek tizenkét embert lemészároltak, feltehetőleg az orgánum muszlimokat, illetve az Iszlám Államot kifigurázó karikatúrái miatt –, az maga a borzalom. Az emberi tragédiának olyan foka, mely után a legnagyobb hitványság és becstelenség volna megérdemelt büntetésről elmélkedni, pláne kárörvendeni tucatnyi embertársunk halálán. Ez a szemet szemért, fogat fogért elvnél is aránytalanabb megtorlás ugyanis maga a megveszekedett barbárság, melyre semmilyen vallási parancs vagy erkölcsi rendszer nem ad felhatalmazást.
Ezzel együtt van itt néhány szempont, amit érdemes volna megfontolni. Aki esetleg nem tudná: a Charlie Hebdo az elmúlt években mindent megtett azért, hogy kivívja a nagy világvallások híveinek ellenszenvét. Ordenáré karikatúráival rendre megsértette keresztények, muszlimok vagy éppen zsidók millióit – miközben szerkesztői ezeket a képeket nem a vallásgyalázás megnyilvánulásainak, hanem a sajtó- és szólásszabadság kiteljesítésének tekintették.
Nem támogatja a katolikus egyház a melegházasságot? Nosza, a mennyei Atyát hátulról meghágó Jézus Krisztus kerül a címlapra, akinek fenekéből a Szentháromságot jelképező háromszög lóg ki. Lemond tisztségéről Benedek pápa? Az élemedett főpap svájci gárdistával ölelkezik, azzal a felkiáltással: „Végre szabadon!” Nem támogatja a Szentszék a gumi óvszer használatát? „Ez az én testem” – emel magasba válaszul a pápa egy kondomot. A zsidóság idegeit náci tiszttel csókolózó rabbi rajzával vagy éppen a Shoah Hebdo címmel kiadott lapszámok sorozatával borzolták, nem rettenve meg a holokauszton való élcelődéstől sem. Az iszlám híveit pedig sértő megjegyzések kísére­tében ábrázolt muszlim karakterekkel, Mohamed gúnyrajzával tűzték pellengérre – miközben a prófétát a Korán szerint még csak ábrázolni is tilos –; nem véletlen, hogy egyik címlapjukon a pápa, egy muszlim vezető és egy zsidó rabbi karöltve követeli: „borítsanak fátylat” a Charlie Hebdóra, azaz regulázzák meg a lapot.
Mindez, nyomatékosítom ismét azok kedvéért, akik esetleg szeretnének félreérteni, semmi szín alatt nem ad felmentést a mostani vérengzésre. Óvatosságra azonban ettől még inthet. Főleg azok után, hogy nem ez az első támadás az orgánum ellen. Egyszer már, 2011 novemberében, dobtak bombát a szerkesztőség épületére, miután Mo­hamedet „kinevezték” a lap főszerkesztőjének, és ismételten muszlimgyalázó képeket közöltek. Amikor pedig 2012 szeptemberében a prófétát meztelenül ábrázoló képsorozatot publikáltak egy iszlámot gúnyoló filmből, a hatóságok, hasonló támadástól tartva, megerősítették egyes francia nagykövetségek, valamint a lap főhadiszállásának védelmét. Mi több, Laurent Fabius külügyminiszter élesen bírálta az orgánumot, mondván: „Franciaországban ismerjük és megvédjük a szólás szabadságának alapelvét. A jelen helyzetben azonban, amikor napvilágot látott ez az abszurd film, számos muszlim országban tetőfokára hágtak az érzelmek. Valóban értelmes vagy intelligens dolog olajat önteni a tűzre?” (...)
Volna azonban még egy módja annak, hogy az ember elkerülje a mostanihoz hasonló vérengzést. Félve mondom, mert egyáltalán nem vágyakozom a sajtó- és szólásszabadság lábbal tiprójának szerepére – viszont az emberi életet még a sajtó korlát(ozhatat)lan szabadságánál is többre tartom. Felvetésem kiszámíthatóan egyszerű: mivel az Iszlám Állam terroristáit a jelek szerint nem áll módunkban megváltoztatni, csak mi magunk tehetünk bármit is a védelmünkre. Leginkább talán azzal, hogy nem közlünk ilyen, nemcsak emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok, hanem minden tisztességes polgár számára viszolyogtató karikatúrákat.
Én a mai helyzetben sajnos nem tudok ennél biztosabb megoldást. De akinek van jobb ötlete, szóljon. És ossza meg a Charlie Hebdo szerkesztőségének túlélőivel is.

Szőnyi Szilárd (Valasz.hu)