Valljuk be, titokban rengetegen szeretnének milliárdosok vagy legalább milliomosok lenni. Tanítani kellene egy olyan tantárgyat, amely arról szólna: hogyan legyünk milliomosok?
Ez nagy biznisz lenne az egyetemeknek, amelyek már azt sem tudják, milyen szakokat találjanak ki minél több diák elcsábítására. Hát erre lenne jelentkező! De a mostani modern képzési módszerek mintájára lehetne olyan gyorstalpaló tanfolyamokat szervezni, ahol a jelentkezőt megtanítanák, hogyan lehet fájdalommentesen milliárdosnak lenni, mondjuk, három hét alatt. Ha más nem is, de az oktató óraadók rövidesen meggazdagodnának. A világ leggazdagabbjai között idén első lett egy Warren Bufett nevű amerikai polgár, aki egy év alatt tízmilliárd dollárral gazdagodott. Most csekély hatvanmilliárdja van. Megelőzte Bill Gatest, a számítástechnika királyát, aki tizenhárom évig volt a csúcson. Az első ezer között van két honfitársunk is: Dinu Patriciu és Ion Ţiriac. Az rendben van, hogy a világ kapitalistái évszázadokon keresztül gyűjtögették össze tőkéjüket, szerény milliárdjaikat, de miként lehet az, hogy a volt szocialista országokban röpke tizenkilenc év alatt milliárdokat lehetett összebarkácsolni? Így Oroszországban nyolcvanhét milliárdos van, míg Németországban például csak ötvenhét. Látszik, hogy az oroszok a németektől valamikor órákat vettek. El. Azon is töprengek, hogy a milliárdosoknak vajon mennyi fizetésük van. Sokat érdemelnek, mert ugyebár eredményesen dolgoznak. Nálunk — ezek szerint — a legeredményesebben az alkotmánybíróság elnöke dolgozik, aki tízezer lejt keres. Második a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács elnöke 9500 lejjel. Băsescu csak 8600-at kap. A miniszterek 6900-at, a honatyák 6300-at. Ebből is látszik, hogy nem érdemes ilyen nagy funkciókat vállalni. Mert körülbelül harminchárom év alatt csak egymillió dollár jön össze úgy, hogy közben a család az élettárs munkanélküli-segélyéből tengődik. De nem mindenkinek adatik meg még ez a lehetőség sem. Van, akinek több száz évet kellene dolgoznia, hogy lejmilliomos legyen. De vannak, akik nem dolgoznak, hanem sztrájkolnak. Miért ne, ha abból is meg lehet élni? Mint nálunk a vasutasok. Emiatt napokat késnek a vonatok, mint a székelyszáldobosi gólya. (Bár lehet, hogy az a német légi irányítók sztrájkja miatt késett?) Aztán vannak, akik betegpénzből élnek, mint a Zsil-völgyi bányászok. Ők állítólag nem is betegek, mint a székelyföldi pityóka. Egy év alatt hétszáz év betegszabadságot kaptak. Lett is belőle némi cirkusz, mert volt olyan fogorvos, aki gyomorfekélyt állapított meg a betegnél, másik meg aranyeret. Bár én elhiszem, hogy jól állította fel a diagnózist. Ha az abszolút nőgyógyász a kulcslyukon keresztül kitapétázza az előszobát, akkor az is lehet, hogy a fogorvos végbélen át tud fogat tömni. És egy jó urológus nem csak a vesekövet távolíthatja el hasonló módon, hanem kisebb agyműtéttel az agyhúgykövet is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.