Az Olt negyedi lakótömbök egyik rejtett zugában, keskeny járda mellett jött a télbe, pontosabban nem is jött, hanem szorgos kis kezek világra teremtették e csodálatos lényt.
A betonrengeteg közepén görbe piros orrával, széles mosolyával, rövid lábaival meghatározó figura, mert inkább barátságos yetire, mintsem a tájainkon megszokott hóemberre hasonlít. A kiskerten belül békésen mosolygó téli vendég kissé előredől, és lépne, menekülne – ha tudna – a torz valóság elől, vissza a tisztán ragyogó hófödte bércekre, mielőtt semmivé lesz.
Huszár Szilamér
