Most már nemcsak egyik napról a másikra tervezünk, improvizálunk, hanem hosszú távra, egészen 2030-ig, mert addigra hová tűnik már a tavalyi hó és a mostani politikusok? Így a megvalósításokat nem lesz, akin számon kérni. Tizenöt év alatt mintegy 1000 kilométer autópálya és 1800 kilométer gyorsforgalmi út épül meg, ami összesen potom 30 milliárd euróba kerül. A miniszterelnök sürgeti, hogy a pártok jussanak közös nevezőre az autópálya-építési tervekkel kapcsolatban. És miért ne jutnának? Ha sikerül, a pénzből nekik is jut, sőt, még útépítésre is marad valamicske.
Egyelőre utak pókhálójának terve teríti be Romániát. A háló meglehetősen gyérecske az erdélyi részeken. Most, hogy Johannis lett az elnök, és ő autóval hamarabb akar hazaérni Bukarestből, megépül a Piteşti-et Nagyszebennel összekötő autópálya.
És ami még örvendetesebb, a székelyeknek is sokkal könnyebb lesz utazniuk, például Moldvába. De nem csak a földön, hanem a levegőben is utazhatnak. Mert nem csak utak épülnek Románia-szerte, hanem repülőterek is Székelyföldön. A hozzánk legközelebb esőt, a vidombákit nem is említem, mert az már kész tény néhány éve. Még nem működik ugyan, de már megvan a kifutópályája. Tavaly október elején a közlekedési miniszter és a Brassó megyei tanácselnök, Aristotel Căncescu jelenlétében át is adták. Aztán a tanácselnököt is átadták az igazságszolgáltatásnak október végén korrupció miatt. Épületek és felszerelések nincsenek, ezért csak a kifutópályát lehet használni. Bárki, aki valamicskét ad egészségére, és ezért szaladni akar, az ott, a kifutópályán kifuthatja magát.
A vidombáki reptér az átadástól, valamint a csíkiaktól, udvarhelyiektől is távol esik. Ezért gondolta úgy Hargita Megye Tanácsa, hogy a Csíkcsicsó melletti füves repülőteret fejleszti nagy légi kikötővé. Tudják, ez úgy van, mint a teniszben: vannak füves pályák és vannak salakosak. Lesznek füves repülőtereink és betonosak vagy aszfaltosak.
Ez a repülőtér viszont kissé távol esett volna Székelyudvarhelytől, ezért Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke – akinek szíve ugyebár csakis Udvarhelyhez húz (bár az udvarhelyieké már a végén nem húzott hozzá) – bemutatott egy megvalósíthatósági tanulmányt egy másik légikikötőről. Ez az Udvarhely melletti Cekend-tetőn épülhetne meg. Az elképzelést ajándéknak szánta Szász Jenő, és a megvalósításáért össze kell fognunk – mondotta. Szép, hogy sokat gondol ránk a messzi távolból. Nemrég megszervezte a Kárpát-medencei mangalicatenyésztők első találkozóját, és legutóbb 24 millió forintot rántott elő arra, hogy a székely góbépalánták megtanuljanak románul és sikeresebben érettségizzenek. A kölcsönösség elve alapján a román állam is adhatna némi pénzt arra, hogy a magyarországi románok is jól megtanuljanak magyarul.
De térjünk vissza a repülőterekre. A csíkcsicsói és Cekend-tetői (képzeletbeli) repterek igen távol lesznek (ha lesznek) tőlünk (térben és időben egyaránt), ezért jobb lenne, ha addig is épülne számunkra legalább egy repülőtér Szépmezőn. Nemrég még szálltak fel innen permetező gépek, hogy a helikopterekről ne is beszéljünk. Miért ne lehetne Háromszéknek is rendes repülőtere? És akkor röpdöshetnénk akár a boldogságtól is. Gazdasági szempontból szintén nagy jelentősége lenne a három repülőtérnek (ideértve a marosvásárhelyit is). A székelyföldi üzletemberek jóval könnyebben tudnának repülni magángépeikkel.
Amíg a repülőterek és autópályák elkészülnek, addig viszont a repülést saját autókkal lehet gyakorolni az út menti sáncok irányába.