„Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó,
ott, ahol kiömlött annyi drága vér, ezredévről mond mesét a szél...”
Érzem, mint ölel át a szél, hallom halk szavát, suttogását, amint csendesen, édes anyanyelvemen elismerő szavakat susog e vidék, e föld hőseiről.
Dávid Mihály András
A Brassó melletti Pürkerecen született 1886. július 31-én egy ágostai hitvallású evangélikus családban. Édesapja, Mihály a pürkereci általános iskola tanítója, édesanyja a zajzoni születésű Maresz Ilyés Karolina úrnő. A kis Mihály a brassói Magyar Királyi Állami Főreáliskola diákja, jeles tanulója, aki mindvégig színjeles, s mint ilyen, évekig kapja a Jettim József-féle 120 koronás ösztöndíjat. De nemcsak kitűnő tanuló, hanem az iskola legjobb tornásza is, ezért pedig Hiemesch Ferenc polgármestertől arany Szent László-érmet kap. Tornatanára mindvégig Preiszler Péter. A jeles tanuló, kitűnő tornász 1905 tavaszán érettségizett, majd az Erdélyi Római Katolikus brassói Főgimnáziumban – a mai Áprily Lajos Főgimnázium – latin nyelvből is kitűnő eredménnyel pótlóvizsgát tett
Ezt követően megválik Brassótól, Budapestre költözik tanulmányainak folytatása céljából. 1905 őszén a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) tagja lesz, az atlétika dobószámaiban – súlylökés, diszkoszvetés, kalapácsvetés, gerelyhajítás – csiszolja tudását, felkészültségét. Túl az atlétikán a füles labda is vonzotta. 1905-ben osztrák súlylökőbajnokságot nyer, s bekerül az 1906-os athéni jubiláló olimpiára utazó csapatba. Athénban öt dobószámban áll versenybe. Súlylökésben ezüstérmet szerez 11,83 m-es teljesítményével, gerelyhajításban, diszkoszvetésben, hellén diszkoszvetésben és kődobásban helyezetlenül zárja a versenyt.
A játékokat követően ellentét tör ki a BEAC atlétikai és tornaszövetsége között. A „harc” vége az atlétika veresége lett, s ennek következtében Dávid többedmagával elhagyta a BEAC-ot, és a BBTE tagja lett.
1910-ben a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karán diplomázott, szülész-nőgyógyász szakorvos lett. Részt vett az első világháborúban mint tartalékos főhadnagy. A háború után továbbra is Budapesten élt és dolgozott az orvosi pályáján, a húszas évek végén pedig minisztériumi osztálytanácsosként is. A második világháború alatt tűnt el az élők sorából. Hogy hol és pontosan mikor, nem tudni.
Szűcs Ibolya Gabriella
1984. augusztus 31-én született Nagyváradon. Bár nincs messze Nagyvárad Debrecentől, Gabriellának a Hajdúság fővárosa felé vezető út időbe tellett. Na, de ezt hadd mondja el ő: „Először anyukámék jöttek át Magyarországra, úgy volt, hogy egy héttel később én is jövök, de ebből négy év lett. Alig négyévesen ott maradtam Nagyváradon a nagymamámmal. Aztán csak én kelhettem útra, nagymamám beültetett egy autóba, s elküldött Magyarország felé; a határőrök megfenyegették, ha még egy lépést tesz, lőnek. Vissza akartak zavarni a határról, mert nem volt nálam útlevél, de apukám a kezébe vett, s azt mondta: Ez a lány nem megy sehova. Apukám a Debreceni Loki focicsapatában söprögetőt játszott, írták is akkor a helyi lapok, hogy újra együtt a Szűcs család...”
Nos, így jutott Debrecenbe Szűcs Ibolya Gabriella, akinek van egy húga is, Nikolett. Debrecenben a Sportiskola színeiben kézilabdázott alig tizenegy évesen, edzője volt Szilágyi Attila és Boros Ferenc. Tizennégy évesen a Debreceni Vasutas Sport Club játékosa lett, majd a korosztályos válogatottakban is bizonyította tudását. 2001-ben ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmes, 2002-ben a junior Európa-bajnokságon ezüstérmes, 2003-ban a junior-világbajnokságon ezüstérmes lett. 2004-ben a nagy válogatottba is bekerült mint bal átlövő. 2004-ben az Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett a nagyválogatottal, 2005-ben újabb bronzérem került a birtokába, ezúttal világbajnoki. 2008-ban a pekingi olimpián léphetett pályára. Sajnos, elmaradt az éremszerzése, csak a negyedik helyet tudta megszerezni a magyar válogatott.
2008 és 2011 között a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim játékosaként három román bajnoki címet szerzett, aztán egy évre visszatért Debrecenbe, de csak egy bajnokságra, mert eleget tett Zilah, majd Nagybánya megkeresésének. A legutóbbi Európa-bajnokságon hiányzott a magyar válogatottból.
Ilyés Ferenc
A Küküllő menti városban, Székelyudvarhelyen született 1981. december 20-án sportos családban, édesapja labdarúgó, édesanyja, Miklós Magda kézilabdázó, a román válogatott bombázója, a montreali olimpia 4. helyezettje. Ferenc szülővárosa sportiskolás csapatában kezdett kézilabdázni, első edzője Bakó Lajos. Még húszéves sem volt, amikor átkerült Magyarországra a Szegedi Pick együttesébe, ahol igen sok edző – Giricz Sándor, Kővári Árpád, Dragan Djukic, Kovács Péter, Zoran Kurtes, Vladan Matic, Mocsai Lajos – irányította felkészülését. És jól, eredményesen, hiszen 2003. december 27-én Ferenc magára ölthette a magyar címeres mezt a Csehország elleni mérkőzésen (32–30-ra győzött a magyar csapat). Ma 108 válogatottságnál és 279 gólnál tart.
2007-ben távozott Szegedről, és a Veszprémi KC-hez igazolt. Két évet töltött Sepsiszentgyörgy testvérvárosában, aztán két évre a TBV Lemgo játékosa lett, majd újra a Veszprémi KC-t erősítette, de csak egy évig, mert 2012-ben a lengyel Wisla Plock együtteséhez igazolt. 2013-ban tért vissza Magyarországra első magyarországi klubjához, a Szegedi Pickhez.
A tizennégy év alatt két olimpián, két világ- és két Európa-bajnokságon vett részt a magyar válogatottal. A egykori szövetségi kapitány, Skaliczky László igen elismerően nyilatkozott, azaz értékelte a kézilabdázó Ilyés Ferencet: „A bajnoki ezüstérmes Pick egyik vezéregyénisége, akitől hasonló produkciót várok a válogatottban is. Erőszakos és hatékony védőjátéka, kitűnő mentalitása nagy hasznára lehet a csapatnak, a válogatottnak. Testi erejét jól használja ki az egy-egy elleni szituációk megoldásában, valamint a betöréseknél, az ütközéseknél. Rendkívül fontos, hogy a gyors lerohanásoknál megtalálja az optimális lövőfolyosót, az átlövéseknél jól választja meg a távolságot és a lövésmódot...”
Nos, Ferenc minden tekintetben megfelelt Skaliczky mester elvárásainak.
Eredményei:
– olimpiai játékokon: két 4. helyezés – 2004 és 2012
– világbajnokságokon: 2009-ben 5., 2011-ben 7. helyezés
– Európa-bajnokságokon: 2004-ben 9., 2006-ban 13. helyezés,
– világkupa-viadalon: 2004-ben 7. helyezés
– a magyar bajnokságban aranyérmes volt 2007-ben, többször nyert ezüstérmet, 2006-ban pedig Magyar Kupa-győztes.
A kézilabda mellett főiskolát végzett, egészen pontosan pedagógia szakot.
Ilyés Ferenc kézilabdázó minden magyar büszkesége.
Marosi Katalin
Gyergyószentmiklóson született 1979. november 12-én. Alig múlt ötéves, amikor teniszütőt ragadott és játszani kezdett a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum salakkal borított pályáján. 1988-ban a Marosi család átköltözött Magyarországra. Az Alagi Majorban folytatta Székelyföldön megkezdett teniszező-pályafutását, majd Rákoskeresztúron, a Vasasban és a BSE-ben.
A nemzetközi teniszsport irányítója a WTA adatai szerint egyesben 393 győzelmet aratott és 297 vereséget szenvedett, párosban viszont 354 győzelmet vívott meg a 288 vereséggel szemben. Továbbmenve az adatok rengetegében, látni, hogy egyesben 15, párosban 31 ITF-tornán diadalmaskodott. Az évi rangsorokat figyelve megtudhatjuk, hogy 2000-ben a 101. volt egyesben, párosban viszont a 33. helyen állt. Pályafutása során – melybe belefér egy olimpiai részvétel is, a 2000-es sydney-i olimpiai játékokon Mandula Petrával egy párban a negyeddöntőig jutottak, de részt vett az Európa-bajnokságokon és világbajnokságokon is, ahol mindenekelőtt párosban ért el jó eredményeket – 721 400 dollár pénzdíjat vehetett át.
Ma Székesfehérváron él. Itt jelentette be 2014. január 6-án visszavonulását. De nem a teljes teniszéletből, hiszen minden igyekezetével bekapcsolódott a helyi utánpótlás-nevelésbe.
