Hosszas előkészületek és viták, több halasztás után a parlament az elmúlt napokban elfogadta az egyéni kerületes választási rendszert, ami szakértők szerint köszönő viszonyban sincs a nagyhangú előkészületekkel, végeredményben a régi választási rendszer bizonyos elemeinek levantei kombinációja az egyénre szabott választási rendszerrel, az iliescui ,,eredeti demokrácia" dacos szelleme sugárzik belőle… Több kirívó szépséghibája is van.
Az első. Mivel a törvény elfogadását a Szociáldemokrata Párttal való hosszas alkudozás előzte meg, a szövegbe bekerült, hogy nem csak a szenátorokat és a képviselőket választják ,,uninominálisan", az egyénre leadott voksok alapján, hanem a megyei elnököket is. Ami egészen egyszerűen azt jelenti, hogy a politikai elit reformja megreked a centrumban, s a periférián a szociáldemokrata kiskirályok, vörös bárók, helyi potentátok (nevezhetjük, ahogyan akarjuk) simán nyerik a választásokat. A hírt kommentálva valósággal sugárzik a diadalittas győzelemérzet Marius Oprişan vranceai elnök szavaiból: ,,Ha elismertségemet nem magyaráznák a tetteim, nem is indulnék. Így viszont minden esélyem megvan rá, hogy azok, akik folyamatosan érzékelhetik és tapasztalhatják, hogy mit és mennyit teszek a megyéért, biztosan rám szavaznak. Mint ahogy pozícióikban maradhatnak olyan kiváló szociáldemokrata párttársaim, mint Flaiser Jaşi-ban vagy Contac Botoşani-ban, Mărză Suceaván…" Nem tudjuk, miért engedett a Năstase visszakerülésével ismét megosztottá váló SZDP vezetése a vörös bárók nyomásának. Néhány hónapja az új idők új szeleit vitorláiba fogó Mircea Geoană pártelnök még élesen bírálta a vörös bárókat, viselt dolgaiknak tulajdonítva a párt ijesztő népszerűségvesztését. Most viszont mégis kénytelen volt engedni a nyomásnak, ami egyértelműen a bebetonozásukat jelenti a hatalomba. Sokatmondó az is, hogy a demokrácia hazai élharcosa, Traian Băsescu államfő nem támadja ezt a kiegészítést… A válasz, hogy miért nem, messzire vezetne…
Az új törvény másik nyomasztó ellentmondása egy nyilvánvaló igazságtalanság. Tegyük fel, sokan szavaznak egy kis párt jelöltjére, a párt viszont nem éri el a most is meglévő ötszázalékos választási küszöböt. A jelölt ,,megmaradt" szavazatait a ,,nagyok" között osztják fel, így aztán a szavazók olyan képviselővel vagy szenátorral találkozhatnak, akire legrosszabb álmukban sem voksoltak volna, akit nem is ismernek…
A többi szépséghibára majd választás közben derül fény, hiszen egy bölcs angol közmondás szerint a puding próbája az evés…
