Amennyire gyakoriak és általánosan elterjedtek a portetvek (fatetvek) rendjébe (Psocoptera) tartozó fajok, épp annyira ismeretlenek, oly kicsik. Hiába igyekszünk lakásunkat rendben tartani, ezektől az apróságoktól akkor sem szabadulunk meg. Jelen vannak a természetben is, ahol penészgombákkal, zuzmókkal táplálkoznak.
Kevésbé mozgatott bútorok, pamlagok, szőnyegek, kamrák hulladékain is megélnek. Ismerkedjünk meg azokkal a fajokkal, amelyeket majd minden lakásban, ha figyeljük megjelenésüket (sötétben mászkálnak!), megtalálhatunk.
Egyik fajt a szobám falán fogtam be (szeszes vattával), majd sztereomikroszkóp alatt vizsgáltam és fényképeztem le. Mindenekelőtt ezt mutatom be.
A lándzsás szárnyú zugtetű (Dorypteryx domestica) barna pontocskaként mászott a fehér falon, de pontos megfigyeléséhez a nagyító is kevés. A mellékelt fényképeken megmutatom, hogy hússzoros nagyításban milyennek láttam, valamint teljes látványát. Ismert az emberi bőr rendszeres kopása, apró darabkák észrevétlenül hullnak le testünkről, ezeket a szőnyegben és bútorokban rejtőző portetvek eszegetik. Nedves lakásokban a fal gombásodhat. Szintén alkalmas táplálék számukra.
A közönséges portetű (Trogium pulsatorium) az előbbinél gyakoribb, nagyobb (2 mm), és szintén szárnyas rovar, bár szárnya gyenge, és ritkán használja (a hímé fejlettebb).
Az egyik leggyakrabban emlegetett faj a könyvtetű (Troctes divinatorius), amely osztozik ugyan a portetvek „szálláshelyén” (a poros helyeken), de a rég használt könyvek lapjai közt is felfedezhetjük. Itt a dohos, penészes ragasztóanyagot keresik.
Nem károsító, bár ha jelenlétét észleljük, zavarhat. Megelőző védekezés a lakás, a könyvespolcok portalanítása. Petéit (20–100) csomókba rakja és ragacsos váladékkal burkolja be.
A könyvskorpió (Chelifer cancroides) 3–4 mm nagyságú, sokkal ritkább, igen régi, több évszázados könyvekben él, ahol atkákkal, tetvekkel táplálkozik.
