Fekete Réka
Az elmúlt huszonöt esztendő alatt nem volt egyetlen olyan kormánya sem az országnak, amely igazán meg akarta volna reformálni a hazai oktatást. Miniszterek jöttek-mentek, mandátumuk elején spóroltak, választásokhoz közeledve bőkezűen osztogattak, tevékenységük kimerült a rendszer folyamatos átszervezésében – lásd a szakoktatást! –, és alig akadt próbálkozás a módszerek és a tartalom megváltoztatására.
Márpedig az már a kilencvenes évek elején bebizonyosodott, hogy a korábbi diktatórikus módszerekkel nem lehet önálló gondolkodású, kreatív fiatalokat nevelni. Éppen ezért tekintettük áttörésnek a sok vajúdással megszületett új tanügyi törvényt, mely mind a kisebbségi oktatás tekintetében, mind pedig az egész rendszer vonatkozásában új szemléletet ígért. A 2011 januárjában életbe lépett jogszabály ellenben azóta elveszítette fényét, négy elpazarolt esztendő elteltével sincsenek új tantervek, tankönyvek, az előkészítős és elsős diákok kivételével mindenki tanul a régi módszerek szerint, a románt továbbra sem idegen nyelvként, így még jó néhány nemzedéknyi magyar diák bukdácsol az érettségin, és válik esélytelenné a munkaerőpiacon.
Arról, hogy a törvény mely előírása milyen okból nem lépett gyakorlatba, a minisztériumi tisztségviselők egymásnak ellentmondóan nyilatkoznak, hárítják a felelősséget a tankönyvírókra, a kiadókra, a liciteket megfellebbező vállalkozókra – mindez történik az adófizető állampolgár pénzén, aki szeretné, hogy gyermeke versenyképes legyen egy olyan világban, ahol a kommunikáció, a kreativitás, az önálló gondolkodás és cselekedet az alapja az érvényesülésnek. Ha a jelenlegi ütemben történik a törvény alkalmazása, csak tíz esztendő múlva lépi át az iskolakaput az az óvodásnemzedék, melyet egyazon szemlélet szerint oktatnak előkészítőtől tizenkettedik osztályig, és talán addigra a pedagógusképzés is igazodik a készségfejlesztést követő oktatáshoz. Mert nemcsak a tanterveknek, tankönyveknek kell változniuk, hanem a tanítóknak, tanároknak is, akiknek el kell mozdulniuk a tábla és a katedra mellől, életszerűbbé téve a tanórákat, egyébként a számítógépen, interneten felnövő tanítványaiktól távol kerülnek.
Kapkodásból, összevisszaságból kaptunk már eleget, ideje lenne végre következetesen építkezni, de azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy nem csak az oktatáspolitikai csatározások ellenségei a haladásnak, hanem az idő múlása is. Mert minél később történnek meg a lényegi változások, annál több fiatal válik itthon esélytelenné, és keresi boldogulását külföldön.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.