Lassan, de biztosan az alkotmánybíróság Románia legfontosabb közjogi intézményévé vált, s a kormány, a parlament, no meg az elnöki hivatal minden dadogását nagy örömmel, de nem ellentmondásoktól mentesen, szorgosan korrigálja.
A politikai osztály tehetetlensége miatt az államfő, a miniszterelnök, valamint a parlament közt dúló élethalálharc okán jutott nem remélt hatalomhoz e kilenctagú testület, s diktál, dönt olyan fontos kérdésekben, melyekről valójában a törvényhozásnak, a kormánynak vagy az elnöknek kellene határoznia. Ráadásul a romániai törvények gumiból vannak, két-, illetve többértelműek.
E tálcán kínált, de nem remélt hatalom birtokában egyre öntudatosabb lesz a kilenc bordópiros talárba öltözött férfiú, s ahelyett, hogy a törvények alkotmányosságát vizsgálná, amiért a demokráciákban életre hívták, hatáskörét és főként bírái felkészültségét jóval meghaladó törvényértelmezésekkel kavar bele az amúgy is zűrzavaros politikai lecsóba. Ráadásul az utolsó alkotmánymódosítással döntései felülbírálhatatlanná váltak: amit ők kinyilatkoztatnak — szentírás. E szellemben most kedden — fennállásuk óta először — hosszú okiratban meg is intették a parlamentet, hogy alkotmányossági vizsgálatra a testülethez eljuttatott törvények általuk előírt módosításait — eléggé el nem ítélhető módon — nem hajtja végre. Most a parlament fürge volt és határozott. Az alkotmánybíróság múlt heti döntése értelmében pillanatok alatt visszaállította a törvényhozás mindkét háza tagjainak teljes immunitását. Újabban ugyanis a képviselők és szenátorok nemcsak politikai véleményükért élveznek mentességet, hanem érinthetetlenek, ha csalnak, lopnak, gázolnak, verekednek.
Történt, hogy Traian Băsescu zöld utat adott néhány volt miniszter, köztük Adrian Năstase, Miron Mitrea, Paul Păcuraru, Codruţ Şeres ügyészségi kivizsgálására, mire a taláros urak bejelentették: a parlamenti képviselőkből lett miniszterek vagy miniszterelnökök egyenlőbbek a civil tárcavezetőknél, ellenük csak a szenátus vagy képviselőház kétharmados igen szavazata után indulhat el a vizsgálódás. Arra meg már most mérget vehet bárki, hogy e többszörösen védett férfiaknak kollégáik akaratából hajuk szála sem görbülhet.
Természetesen, bírósági döntés nélkül senki nem mondhatja, hogy az említett miniszter urak korruptak, megvesztegethetők voltak. Múltjukra fátyol borul, a kasztszellem megvédte őket. Hogy a román parlamentről a közvéleménynek lesújtó a véleménye, mit sem számít, már indul a nagy csata eme tökéletes védelmet biztosító testület székeinek meghódításáért.
