A tavaly szeptember 18-ai (a függetlenségellenes tábor ötvenöt százalékos győzelmét eredményező) népszavazást megelőző kampány utolsó napjaiban a konzervatív–liberális–munkáspárti Nem-kampány közös nyilatkozatot adott ki, melyben ígéretet tettek arra, hogy további fontos döntési jogköröket adnak át Skóciának – amennyiben az országrész a brit unió része marad.
Az elmúlt időszakban a brit és a skót miniszterelnök több ízben tárgyalt arról a megszövegezett tervről, mely további jogköröket adna át a helyi törvényhozásnak az új parlamenti ciklust követően. Január 22-én David Cameron látogatott el skót kollégájához, a referendum után lemondott Alex Salmond miniszterelnök utódjához, Nicola Sturgeonhöz, hogy ismertesse azt a törvénytervezetet, mely Skócia kiszélesedő devolúciójáról szól. A májusi választások előtt esélytelen, hogy West-minster és Holyrood (a skót parlament) ratifikálja az egyezményt, amely a szigetország északi nemzetének enged nagyrészt széles pénzügyi és gazdasági függetlenséget.
Míg London sikerként éli meg a tervezetet, addig Edinburgh csalódásként fogadta a Lord Smith of Kelvin által elnökölt bizottság ajánlásait. Sturgeon az egyik legnagyobb problémának azt tartja, hogy a tervezetben nem szerepel konkrétan a brit parlament vétójának tiltása, azaz bármely, a skót nemzetgyűlés által foganatosított törvényt a központi kormányzat továbbra is felülírhat, visszavonathat. Cameron sietett a sajtó előtt is kijelenteni, hogy ígéretéhez híven Westminster a jövőben nem él vétójogával.
A megállapodást a nagy parlamenti pártok hozták tető alá, így semmi kétség afelől, hogy a következő kormányzati ciklusban életbe lép. Természetesen, mint a BBC is megjegyzi, nem szabad elfelejteni, hogy a nyilvánosságra került tervezet része a tavasz végi választási kampánynak is.
Noha a tervezeten még lehetőség van módosítani, a legnagyobb változás abból fakadhat majd, hogy Skócia szinte teljes egészében rendelkezik az adóbevételei felett, s nem kell átutalnia a jelenleg körülbelül évi 47,6 milliárd fontra rúgó összeg nagy részét a központi kasszába. Ebben az összegben nem szerepelnek a skót partok melletti, úgynevezett offshore olajtermelésből származó bevételek – azok továbbra is központi költségvetési források maradnak. Éppen ezek azok az elemek, melyek a függetlenségpártiak egyik központi témájaként szerepeltek az önálló Skócia gazdasági erejének megszilárdítására.
A szociális támogatások felett is önállóan rendelkezhet az edinburghi parlament, ám – s ezt Nicola Sturgeon is kifogásolta – új jogcímeket nem alkothat a jóléti rendszerben. Összességében a skót miniszterelnök asszony úgy fogalmazott, hogy bár a javaslatok nem felelnek meg Skócia érdekeinek, valamennyi előrelépést sikerült elérni az ügyben.
A törvénytervezetnek az előzetes elképzelések szerint már szerepelnie kell az új parlament királynő által tartott nyitóbeszédében, vagyis a ciklus programjának része. Noha Skócia maholnap a négy országrész közül a legnagyobb önállósággal bír az Egyesült Királyságban, továbbra is kérdés, miként működik majd tovább a több mint háromszáz éves múltra visszatekintő Westminster. George Osborne brit pénzügyminiszter épp a héten beszélt arról, hogy a skóciai parlamenti képviselőktől egész egyszerűen meg kellene vonni a szavazati jogot akkor, amikor olyan költségvetési tételek és törvények kerülnek sorra a Temze-parti palotában, melyek csak Angliát érintik. (Sikos Péter/Kitekinto.hu)
