A Fővárosi Főügyészség álláspontja szerint a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület tényleges tevékenységét az egyesületi joggal visszaélve, az egyesületi keretet felhasználva végzi. A kereset az egyesület történetét ismertetve, döntően a decemberi tatárszentgyörgyi rendezvényre alapoz. Kitér arra is, hogy az egyesületbe történő besorozás nem egyeztethető össze az önkéntesség elvével. Megállapításuk szerint a Magyar Gárda december 9-én a tatárszentgyörgyi rendezvényével olyan állomáshoz érkezett, amely a demokratikus jogállammal összeegyeztethetetlen, a gárda az alapszabályában rendelkező célokkal ellentétesen működő mozgalom, az egyesület nem hagyományőrző, hanem működése a cigány népcsoport szabadságának és jogainak olyan fokú sérelmével jár, amely indokolja a feloszlatást.

A teremben mintegy 25 egyenruhás gárdista kísérte figyelemmel a tárgyalást. A per kü­lönösen nagy érdeklődést váltott ki. Csak azokat engedték be a tárgyalóterembe, akik befértek. Habár a sajtó munkatársait engedték volna előre, az ajtóban egy piros-fehér sálat viselő fiatalember szűrte meg, kik azok, akik bemehetnek a tárgyalóterembe. A bíróság épülete előtt mintegy száz egyenruhás gárdista és szimpatizáns várakozott a szakadó esőben, őket mintegy kéttucatnyi egyenruhás rendőr figyelte. A Fővárosi Bíróság főbejáratát a rendőrség fémkordonokkal zárta le, s a tárgyalás végéig az épületen kívül a rendőrök többször igazoltatták az épületbe bejutni szándékozó gárdistákat, velük szimpatizáló fekete ruhás, bakancsos, bomberdzsekis férfiakat.