Az eddig elvesztegetett idő, valamint egy-két ki nem használt lehetőség is szóba került, de a jelenlévők inkább arra összpontosítottak, hogy mit lehet és kell tenni ezután.
Tischler Ferenc alpolgármester ismertette: ma érkezik Sepsiszentgyörgyre egy magyarországi szakértői csoport, akik a helyszínen ismerkednek az őrkői közösség sajátosságaival, és többéves tapasztalatuk alapján javaslatokat tesznek, melyek azok a lépések, amelyeket mindenképpen jó elkerülni, illetve milyen teendők vinnék előbbre a romák életlehetőségeit. A megbeszélés résztvevői között akadt, aki nehezményezte, hogy kívülről érkező szakemberektől kér tanácsot az önkormányzat, miközben itthon egyes csoportosulások legalább két évtizede foglalkoznak a kérdéssel, ismerik az őrkőiek minden gondját-baját, reakcióikat a különböző kezdeményezésekre – de Tischler Ferenc és Kondor Ágota, az önkormányzat szociális bizottságának vezetője érvelése, miszerint ők láttak néhány magyarországi jó példát, mindenkit meggyőzött arról, hogy érdemes a bevált gyakorlatra is alapozni.
A Caritas, a Vöröskereszt, a megyei tanfelügyelőség, a Néri Szent Fülöp Általános Iskola, az őrkői katolikus plébánia, a Pro Nobis Egyesület, az Esély Egye­sület, a Máltai Szeretetszolgá­lat, az őrkői közösségi házban hetente egyszer rendelő orvos, valamint a helyi közösségfejlesztési igazgatóság szociális irodájának képviselői között zajlott megbeszélésen elhangzott: az őrkői roma közösség nagyban különbözik a réti és Csíki negyeditől. A várostól szinte elzártan élnek, s bár lakosságszám tekintetében akár egy kis falut is kitesznek, nincs saját ad­minisztrációjuk, s alig akad közöttük megbízható vezető személyiség, aki képviselhetné őket; az ezernyolcszáz lakosból több mint ötszáz kiskorú, az iskolát korán abbahagyják, a felnőttek zöme állástalan, a telepen sokan élnek mélyszegénységben, de dolgozni mégsem akarnak. Többen elmondták, a kívülről jövő kezdeményezésekre mindig akad a romáknak elutasító válasza, hogy mit miért nem lehet, illetve érdemes tenni. Gyakran kiderül, ennek alapja, hogy nem hisznek az ígéretekben, mert sokszor csalódtak, nem valósult meg szinte semmi abból, amit egyik-másik hivatali jótevő ígért. Meg kell erősíteni a bizalmat, partnert kell találni a közösség soraiban a tervek kivitelezésére, hisz az ő sorsukról van szó, s habár legtöbbször a romák elképzelése saját jövőjükről nem egyezik a többségével, csak olyan rendezési gyakorlat fogadható el, ami által meg tudják őrizni saját kultúrájukat – szögezték le a tárgyalópartnerek.
Javaslat hangzott el: a kislányok ötödiktől tanuljanak varrni, kézimunkázni, a fiúk barkácsoljanak, hogy mire nyolcadikba érnek, lássák értelmét a továbbtanulásnak, egy szakma elsajátításának, és legyen reményük, hogy munkát kapnak. Utóbbi feltétele, hogy a többségi lakosság a jelenleginél toleránsabb legyen a romákkal, ismerje meg őket közelebbről, ne csak a kukázó cigány képe lebegjen előtte, hanem a munkát kereső és vállaló családanyáé, családapáé.
A szaporulatról, családtervezésről is szó esett: az egyház semmilyen módon nem akadályozná a gyermekvállalást, a szociális kérdések szakértői pedig azon dolgoznak, minden fiatal lány időben értesüljön arról, milyen óriási felelősség a gyermek életre hozása és nevelése, valamint segítik az édesanyákat abban, hogy ennek a szerepnek megfeleljenek miután gyermekük születik.
Szükség lenne az Őrkőn a jelenleginél jóval élhetőbb és higiénikusabb lakhatási feltételekre, állandó orvosi jelenlétre, fogorvosi szolgálatra, bölcsődére. Szociális lakásokat kellene biztosítani a város egy másik részében azoknak a családoknak, akik dolgoznak; fel kellene mutatni a közösségből a pozitív példákat, megismertetni azokat az őrkőiekkel és a város többségi lakosságával – sorolták a kerekasztal résztvevői. Egyetértettek abban, hogy mindehhez sok pénzre van szükség, de az is elengedhetetlen, hogy az önkormányzat valóban elkötelezze magát a választott stratégia mellett, és támogassa megvalósítását, valamint hosszú távú fenntarthatóságát.