A rendkívüli folyamodványról az egyházat képviselő Kapcza Mikolt ügyvéd a Háromszéknek elmondta: noha érveik nagyrészt azonosak, és az egyik felet érintő döntések a másikra is kihatnak, a vádlottak és az egyház jogilag teljesen különböző helyzetben vannak. A semmisségi óvásra vonatkozó kérésben arra hivatkoznak, hogy nem történt bűncselekmény. A Legfelső Semmitő- és Ítélő­széken a bírói testület előbb megvizsgálja a folyamodványt, és eldönti, hogy elutasítja vagy jóváhagyja letárgyalását. Első esetben nincs, mit tenni. A tárgyalás kétféleképpen végződhet: a ploieşti-i táblabíróság végleges és jogerős ítéletének – amely kimondja az iskola visszaállamosítását és az egykori restitúciós bizottság tagjainak felfüggesztett börtönbüntetését – megsemmisítésével, illetve az óvás elutasításával. Közben készül az az irat­csomó is, amelyet az Emberi Jogok Euró­pai Bíróságán nyújtanak be a 2002-ben visszaszolgáltatott, 2015-ben visszaállamosított ingatlan ügyében. Van még egy esély: mivel mind az alapfokú, mind a felsőfokú ítélet formai okokra hivatkozva rendeli el a per előtti állapot visszaállítását – anélkül, hogy az egyház tulajdonjogát megállapító jogerős brassói táblabírósági döntést vitatná –, Kapcza szerint az egyház kérheti újból az épület visszaszolgáltatását, de más jogi alapon (azóta változott a törvényi keret) és hosszabb előkészülettel járó megfontolás után.