A magyar forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára rendezett dokumentációs kiállítás a Lábas Házban tisztelgés a háromszéki negyvennyolcas nemzedék előtt. A kiállított műtárgyak — festmények, rajzok és fényképek — két teljes falat betöltő, a térben már-már aránytalanul nagy reprodukció árnyékában szemlélhetők.
Az első Gyárfás Jenő Gábor Áron halála című festményének digitális másolata. A hátteret képező másolaton elhelyezve, az alkotási folyamatot dokumentáló, kis méretű olajtanulmányok láthatók, amelyek egy-egy arcot, vagy mozdulatot ábrázolnak. A másik — a tárlat záró képének tekintendő — nagy poszter a kézdivásárhelyi ágyúöntők öregkori csoportképe. A két, több mint száz éve készült festmény és fénykép a háromszéki emberek tudatában és vizuális kultúrájában mondhatni kultikus jelentőséggel rendelkezik. A kiállítás műtárgyai — nem véletlenül hangsúlyozva ezt a szót — nem arra hivatottak, hogy a háttérrel vetekedjenek, vagy újabb kánont szentesítsenek. A figyelmes látogatónak feltűnhet, hogy a tárlaton sehol sem talál fegyvert, az ágyú csak sejlik. A festményeken, rajzokon és fényképeken szinte minden ábrázolt embert, aki a szabadságharcban katonaként vett részt, civil viseletben örökítettek meg. Arra voltak kíváncsiak tehát a tárlat rendezői, és hívják magukkal az érdeklődőt, hogyan élt és dolgozott az egykori szabadságharcos polgárként, miért és hogyan érdemes tisztelni azt, aki később mint miniszter, főispán, polgármester, vagy akár mint író és tanár, jó gazda, vagy mint kereskedő szolgálta a közösségét.
