A hagyományt követve játszanak olyan klasszikus szerzőket, mint Shakespeare, Gorkij, Tamási Áron, Caragiale vagy az időben hozzánk közelebbi Gombrowicz. A korszerűség elsősorban a színházi nyelvre vonatkozik, amely kortárs hangon szólaltatja meg a műveket. A nemzetköziség pedig azt is jelenti, hogy külföldi rendezők más kultúrák gondolkodásmódjával és világlátásával ismertetik meg a magyar közönséget. „A költői színház fogalmát használva szeretném megfogalmazni társulatunk ars poeticáját. Nem is olyan szerény célunk a színházi műfajok közötti határvonalak tudatos felszámolása” – mondja Vidnyánszky Attila igazgató-rendező.
Az álom és a valóság különös viszonyáról szól Shakespeare legnépszerűbb darabja, a Szentivánéji álom, amelyet gyakran könnyed, vidám tündérmesének fognak fel, leegyszerűsítve ezzel a darab mélyebb, drámai olvasatát. A grúz David Doiasvili rendezte előadásban is fontos szerepet tölt be a humor, a derű, de az csak akkor tud igazán érvényesülni, ha mellette ott van a folyton változó emberi érzelmek, viszonyok erőteljes drámája is. A Szentivánéji álom különös beavatási „szertartás” valahol az álom és a valóság határvidékén – mondja a vígjáték sötét oldalait is megmutató rendező.
Az előadás szereplői a valóság, az ébrenlét állapotából átkerülnek az álom különös világába, és a rendezés ezt a nyelv eszközeivel is érzékelteti. Az első felvonásban, ahol még a realitás a meghatározó, Nádasdy Ádám modernebb, a mai nézők számára érthetőbb fordítása hallható. A második, harmadik és negyedik felvonásban, vagyis a varázslatos álom során Arany János 19. században készült szövege hangzik el, amelynek sajátos archaikussága kifejezetten „álomszerű”. A negyedik felvonás második felétől, az „ébredéstől” kezdve pedig keveredik a két fordítás, mert az előadás koncepciója szerint a szereplők maguk sem tudják már: számukra hol az álom és hol a valóság.
A sepsiszentgyörgyi közönség március 27-én láthatja a 16 év feletti nézőknek ajánlott előadást.