A nemzetek életében vannak különös, meghatározó jelentőségű napok, amelyek mint felkelő nap a lángban égő tengerből, kiemelkednek a história fölé, magukban hordozva és kiteljesítve mindenkori előzményeiket, meghatározzák a közelítő jövőt, új, néha meglepő irányt szabva a dolgoknak.
A magyarság történetében ilyen március 15., amikor Petőfi és társai, a márciusi ifjak gyújtó versekben, lázító szónoklatokban hirdették meg az ország életében elkerülhetetlennek látszó szociális fordulatot, s adtak nyomatékosan hangot a nemzeti önrendelkezés kuruckor óta kísértő ábrándjának. Petőfi Sándor akkori verseiben, a Nemzeti dalban vagy az Akasszátok fel a királyokatban, a dicsőséges nagyurakat fenyegető, éles hangú, szarkasztikus költeményben nyomatékosan tetten érhetőek a márciusi ifjak célkitűzései: a reformkor egyenes folytatásaként, de radikálisan számolni fel az országot béklyózó feudális igazságtalanságokat, s ugyanakkor kikiáltani bármi áron, ha kell, fegyveres harc árán is kivívni az ország áhított függetlenségét. A nap kimered a magyar történelemből, sugárzik, mint egy csillag. Jelentőségét azon nyomban, minden rendelkezésükre álló eszközzel — ami az akkori viszonyokat tekintve nem is volt kevés! — tudatosították a márciusi ifjak, de jól látták a nap sugárzó jelentőségét későbbi dacos lényeglátók is, hogy itt csak Ady Endre egy ifjúkori, kevésbé ismert, A márciusi naphoz című verséből idézzünk: ,,Márciusi nap, nagy a te hatalmad / S magyar márciust, magyar forradalmat / Nem gyújtottál ránk ezer évig mégsem: / Ültünk örökös, jeges senyvedésben…" A költő hosszú, a magyar sorsot fölpanaszló versében világosan kimondja: ,,Petőfi szavánál van szükség jobb szóra: / Mindent meglátóra, mindent felrúgóra, / E fényes Március csatasorba állít: / Végre talán eljut bús Magyarországig." Igen, 1848. március 15-én a jakobinus eszmék bűvöletében élő, a közelgő forradalom lázától nyűgözött márciusi ifjak, felismerve a történelmi lehetőséget (kísértet járta be akkortájt Európát, a forradalom kísértete!…), kierőszakolták a fordulatot. S már nem volt visszatérés. Azóta is minden március 15-én hol rendőrkordon szorításában, gumibotoztatva, hol szabadon, a napra emlékeztető kokárdával a mellen őket, elszántságukat, bátorságukat ünnepeljük. Petőfi dacos árnya, orosz dzsida ütötte sebbel a mellén időnként megjelenik a Kárpát-medence felett, jelenlétével is figyelmeztetve, hogy Európa még csendes ugyan, de korántsem zúgtak el forradalmai!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.