A nemzetek életében vannak különös, meghatározó jelentÅ‘ségű napok, amelyek mint felkelÅ‘ nap a lángban égÅ‘ tengerbÅ‘l, kiemelkednek a história fölé, magukban hordozva és kiteljesÃtve mindenkori elÅ‘zményeiket, meghatározzák a közelÃtÅ‘ jövÅ‘t, új, néha meglepÅ‘ irányt szabva a dolgoknak.
A magyarság történetében ilyen március 15., amikor PetÅ‘fi és társai, a márciusi ifjak gyújtó versekben, lázÃtó szónoklatokban hirdették meg az ország életében elkerülhetetlennek látszó szociális fordulatot, s adtak nyomatékosan hangot a nemzeti önrendelkezés kuruckor óta kÃsértÅ‘ ábrándjának. PetÅ‘fi Sándor akkori verseiben, a Nemzeti dalban vagy az Akasszátok fel a királyokatban, a dicsÅ‘séges nagyurakat fenyegetÅ‘, éles hangú, szarkasztikus költeményben nyomatékosan tetten érhetÅ‘ek a márciusi ifjak célkitűzései: a reformkor egyenes folytatásaként, de radikálisan számolni fel az országot béklyózó feudális igazságtalanságokat, s ugyanakkor kikiáltani bármi áron, ha kell, fegyveres harc árán is kivÃvni az ország áhÃtott függetlenségét. A nap kimered a magyar történelembÅ‘l, sugárzik, mint egy csillag. JelentÅ‘ségét azon nyomban, minden rendelkezésükre álló eszközzel — ami az akkori viszonyokat tekintve nem is volt kevés! — tudatosÃtották a márciusi ifjak, de jól látták a nap sugárzó jelentÅ‘ségét késÅ‘bbi dacos lényeglátók is, hogy itt csak Ady Endre egy ifjúkori, kevésbé ismert, A márciusi naphoz cÃmű versébÅ‘l idézzünk: ,,Márciusi nap, nagy a te hatalmad / S magyar márciust, magyar forradalmat / Nem gyújtottál ránk ezer évig mégsem: / Ãœltünk örökös, jeges senyvedésben…" A költÅ‘ hosszú, a magyar sorsot fölpanaszló versében világosan kimondja: ,,PetÅ‘fi szavánál van szükség jobb szóra: / Mindent meglátóra, mindent felrúgóra, / E fényes Március csatasorba állÃt: / Végre talán eljut bús Magyarországig." Igen, 1848. március 15-én a jakobinus eszmék bűvöletében élÅ‘, a közelgÅ‘ forradalom lázától nyűgözött márciusi ifjak, felismerve a történelmi lehetÅ‘séget (kÃsértet járta be akkortájt Európát, a forradalom kÃsértete!…), kierÅ‘szakolták a fordulatot. S már nem volt visszatérés. Azóta is minden március 15-én hol rendÅ‘rkordon szorÃtásában, gumibotoztatva, hol szabadon, a napra emlékeztetÅ‘ kokárdával a mellen Å‘ket, elszántságukat, bátorságukat ünnepeljük. PetÅ‘fi dacos árnya, orosz dzsida ütötte sebbel a mellén idÅ‘nként megjelenik a Kárpát-medence felett, jelenlétével is figyelmeztetve, hogy Európa még csendes ugyan, de korántsem zúgtak el forradalmai!
