A valóság talaján lépdelők számára egyértelmű volt: Johannis elnökké választása nem hoz azonnali, radikális változást az erdélyi magyarság számára, de sokan bíztak benne, hogy kisebbségi sorból származván, talán nagyobb empátiával viszonyul bajainkhoz, jobban érti, érzi majd mindennapi küzdelmeinket. Ellenzői – mert sorainkban is akadtak szép számban – azért aggódtak, hogy románabb próbál lenni majd a legelszántabb hazafiaknál, s ezt bizonyítandó egyetlen mozdulattal söpri majd le minden óhajunkat, a látszatát is kerülve annak, hogy a magyarokat pártolná. Egyelőre sem ezt, sem azt nem tapasztalhattuk. Elnöksége első két hónapjában Johannis elsősorban lábát próbálja megvetni, hatalma hátterét erősíteni, biztosítani. Érthető, ám lassan szembesülnie kell azzal is, hogy az általa irányított országban él egy majd másfél milliós népcsoport, melyet sorozatosan érnek a jogsértések. Ha igazi liberális és demokrata, nem hunyhat szemet ezek fölött.
Sokan, sokféleképpen értelmezték múlt heti berlini kijelentését, miszerint Romá­niában nincs magyarkérdés. Akadt, aki problémáink szőnyeg alá söprésének látta, más éppen ellenkezőleg, úgy vélte: védelmünkre kelt, azt jelezte, sem mi, sem anyaországunk nem jelent veszélyt Romá­niára. Csak­hogy a magyarság 70 százalékának a szavazatával, bizalmával a háta mögött ennél sokkal egyértelműbb kiállásra volna szükség. Egy megkerülhetetlen újságírói kérdésre adott sokértelmű válasz édeskevés, amikor az elmúlt hetek történései is jelzik, gond bizony van: a székely szabadság napján tervezett felvonulásunkat nem engedélyezik, nemcsak ki­sebbségi, de emberi jogaink is sérülnek, és amikor jól látható módon próbálják felszámolni a magyar gyógyszerészképzést, a MOGYE vezetői minden lépésükkel azt sugallják, másodrendű állampolgárnak tekintenek bennünket. Mindkét történés már elnöki mandátuma idejére datálható.
Klaus Johannis igazságos, tisztességes, jó elnök kíván lenni – ezt hirdette kampányában, ezt üzenték első gyakorlati lépései. Felszámolná a korrupciót, rendet kíván teremteni, a jól végzett munka becsületében hisz. Csakhogy tetszik, nem tetszik, ehhez a magyarkérdés is hozzátartozik, a minket ért igaz­ságtalanságok éppen úgy megkérdőjelezik a demokratikus román jogállam létét, mint a titkosszolgálatok uralma vagy az országban zajló szabadrablás, a mindent behálózó korrupció. Ha valóban jó államfő akar lenni, és minden itt élő állampolgár elnöke, meg kell szólalnia, állást kell foglalnia. Hall­gatása immár túl kevés...