Szürke betont idéző falak útvesztője, fényképek, történelmi helyzetismertetők, dokumentumok. Két évvel ezelőtt hasonló módon és eszközökkel az erdélyi autonómia labirintusát készítette el az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). A romániai rendszerváltás 25. évfordulóján a kommunizmus európai és romániai térhódítását, a rémuralmat magát, megdöntésének temesvári kiindulópontját, Tőkés László szerepét idézheti fel az érdeklődő. Rövid séta, pár méter csupán, de tartalmas és hátborzongató időutazás.
Múltunk megismerése a jelenben való eligazodás, a jövőépítés szempontjából is nagyon fontos – kezdte megnyitóbeszédét Kátai Zsuzsanna, az EMNT sepsiszéki szervezetének elnöke. A kiállítás anyagához kapcsolódva felidézte az 1944-ben kezdődő szörnyű időszakot, és azt kiegészítendő e korszak háromszéki hatásait, majd elmondta, Tőkés László nélkül elképzelhetetlen lett volna a romániai diktatúra falának lebontása.
Bedő Zoltán történelmi visszatekintőjében a XX. század két vészesen terjedő szellemi járványára, a fekete és a vörös pestisre – a nácizmusra és a kommunizmusra – emlékezett. Áldozataik száma pontosan nem ismert, de kutatók szerint a nácizmus idején majd 21 millióan, a kommunizmus alatt 148 millióan veszítették életüket, ez utóbbi esetében Romániában 435 ezer halálos áldozatot tartanak számon, s nagyságrendekkel nagyobb a fizikailag, lelkileg, anyagilag megnyomorítottak száma – sorolta a döbbenetes adatokat. Számba vette a kommunista diktatúra legfontosabb jellemzőit, termékeit, következményeit. A diktatúrák létét a félelem biztosította, Romániában a Securitate volt hivatott ezt a félelmet elültetni és fenntartani – mondotta. „A társadalomba akkor belesulykolt félelem átöröklődött a következő nemzedékekre, és mai napig ott rejtőzik génjeinkben. Gúzsba köti gondolatainkat, béklyóban tart­ja lelkünket. Rabsá­gától csak úgy szabadulhatunk meg, ha beszélünk róla. Emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy ez soha többé elő ne forduljon” – fogalmazott Bedő Zoltán.
Ütő Gusztáv esztétikai, művészi szempontból elemezte a tárlatot, elsősorban a vizuális megjelenítésről beszélt. A szögletesség, a börtöncellára emlékeztető szürke felületek a bezártságot jelképezik, a színbeli kontraszt – kommunizmust jelképező piros és a betont, börtönt szimbolizáló szürke – fokozza a nézőben az elnyomógépezet szörnyűségei generálta hangulatot, jól érzékelhető ez a szövegek elolvasása nélkül is. Do­kumentarista szempontból kiemelte: a fotók kétharmada fekete-fehér, egyharmaduk színes, kifejező, az adott kort jól tükröző  felvételek láthatóak, a szöveggel szimbiózisban teremtik meg a szükséges szellemi többletet.
Korábban egynaposra tervezték a kiállítást, ám közkívánatra meghosszabbították a sepsiszentgyörgyi bemutatót, ma és holnap 9–18 óra között megtekinthető a Míves Házban.