Az egység nevében és jegyében zajlott a március 15-i ünnepség központi rendezvénye Sepsiszentgyörgyön. Az RMDSZ és az MPSZ által közösen szervezett ünnepre több ezer sepsiszentgyörgyi gyűlt össze, magyar és székely zászlók népesítették be a színház előtti teret, és a csontig hatoló hideg szél sem riasztotta el azokat, akik úgy döntöttek, megemlékeznek az 1848-as forradalom és szabadság harc kirobbanásának 160. évfordulójáról.
Délben egy órakor az Erzsébet-parkban álló ’48-as emlékmű koszorúzásával kezdődött a rendezvény. Hivatalosságok, intézmények, egyházak, iskolák képviselői helyezték el a kegyelet virágait az oroszlános obeliszknél. Fél órával később, a rétyi fúvósok, a zászlóvivő cserkészek és a gidófalvi hagyományőrző lovasok bevonulása után a sepsiszentgyörgyi egyesített kórusok tolmácsolásában csendült fel a Szózat.
,,A szívekhez legközelebb álló, a legnagyobb magyar ünnep évfordulóján" köszöntötte az egybegyűlteket Albert Álmos polgármester. Történelmi visszatekintőjében a ’48-as forradalom és szabadságharc jelentőségét méltatta. ,,Emlékeznünk kell, és nekünk kell emlékeznünk, mert mi vagyunk annak a szabadságharcos ifjúságnak a hiteles követői, akik ezt nyugodt lelkiismerettel megtehetik. 1848 tavaszán az akkori eszmék ösvényt nyitottak az össznépi gondolkodás felé, és mi ma képesek vagyunk arra, hogy most, amikor többfelé tépettünk, ismét hitet tegyünk küldetéstudatunkról, meggyőződésünkről. S ne csak hitvallástétel legyen az ünnepi alkalom, hanem új közösségi lelkesültség, új elköteleződés a nemzeti és európai utakon történő jövőépítés programjának vallása is" — mondotta Albert Álmos. Mivel bíztak meg mindannyiunkat, mire szerződtünk? Ha elvárásaink vannak és voltak, mit teszünk ezért? — tette fel a kérdést. Szükségünk van egymásra — szögezte le, és kiemelte, hogy az elmúlt közel két évtized emberi szabadságot adott nekünk 1848 szellemében, majd Szilágyi Domokost idézte: ,,ha nem is jól, de nem megy nagyon rosszul sorunk", és feltette a kérdést: ,,vajon erre szerződtünk?" ,,Jobbra szerződtünk mindannyian, csak épp ki kell csikarni a jobbat magunkból belül is, de kívül is" — adta meg a választ.
,,Március 15-e az az ünnep, amelynek egyetemes tisztelete jelenti mindmáig a magyarság közmegegyezési képességének legnagyobb teljesítményét és garanciáját. Ennek az egyetemes tiszteletnek a jegyében pártpolitikai hovatartozástól függetlenül ma együtt ünnepel Sepsiszentgyörgy székely magyar népe. Együtt ünnepelünk, mert jövőnket is csak együtt tudjuk elképzelni" — ekkor taps követte az ünnepség lebonyolításával megbízott Szabó Tibor színművész szavait. Az egyesített kórusok dalai és Fehérvári Péter színművész szavalata után a diákszövetség nevében Kelemen Szilárd Péter szólt az egybegyűltekhez. ,,Csak akkor lesz erdélyi magyar jövő, ha gyermek, ifjú, középkorú és idős ugyanazt akarja, és egymást segítve azért tesz is" — hangsúlyozta. Petőfit idézte: ,,Március 15-e megmutatta, vannak olyan célok, amelyekért össze lehet, olyan értékek, amelyekért össze kell fogni." ,,Csak akkor lesz magyar jövőnk, ha közösen akarjuk azt, és együtt építjük. Csak akkor lesz, ha minden ifjú már ösztönösen tudja, mért is oly fontos a szabadság, és minden idős ebben a tudatban erősíti őket" — hangzott a diákok üzenete.
Az ünnepség díszszónoka, Chladek Tibor, a budapesti Pongrátz Gergely Polgári Kör elnöke szintén történelmi visszatekintéssel kezdte beszédét, felidézte a 160 évvel ezelőtti nap főszereplőit, kiemelkedő eseményeit. A 12 pont követelései közül az utolsó jelentőségét emelte ki: mára megvalósult az anyaország uniója Erdéllyel az Európai Unión belül, a határok légiessé válásával. Mindezzel azonban még nem teljes az egyesülés, ez egy lehetőség, amelyet a magyarságnak kell tartalommal megtöltenie: ,,baráti kapcsolatokkal, egyesületek és városok közötti együttműködéssel lehet élettel megtölteni ezt a mostani Uniót". Ő is az összefogás jelentőségére hívta fel a figyelmet. ,,Ha a mai Kossuthok, Széchenyik és Petőfik egymással hadakoznak, az erdélyi magyarság bukásra van ítélve a közös ellenséggel, az asszimilációval, az elvándorlással, a csendes megsemmisüléssel szemben. Csak a nemzeti összefogás, az erdélyi magyarság szövetsége vezetheti győzelemre a közös ügyet" — hangsúlyozta.
Petőfi Nemzeti dalának megzenésített változatát Fehérvári Péter adta elő, majd Váta Loránd Vörösmarty Liszt Ferenchez című versét mondta el. A Rákóczi-induló akkordjai után Hajdu János római katolikus főesperes mondott áldást. Kiemelte, népünk, kisebbségi létünk válaszúthoz érkezett, történelmi esély előtt állunk. Sokan figyelik, hogyan rendezzük sorsunkat, vannak, akik szurkolnak nekünk, de bőven akadnak ellendrukkerek is. ,,Ezért imádkozunk Hozzád: adj népünknek, vezetőinknek bölcsességet és egységet. Add, hogy megértsük, nem egymás ellenében, hanem egymással és egymásért kell tennünk. Nem egymás lejáratásában, hanem egymás megsegítésében kell élen járnunk. Ne az önzés, vélt vagy valós sérelmek legyenek tetteink mozgatórugói, hanem a felelősségérzet, a józanság, az értékrendek tiszteletben tartása. Ne cselekedjünk a mának, a ma érdekeinek, hanem tegyünk mindent a jövő érdekében. Elhibázott tetteinket, de bölcs döntéseinket is a jövő fogja elbírálni" — hangzott az imádság. A sepsiszentgyörgyi ünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.
