Az idei március 15-i rendezvény különleges élménycsokrává vált az Eresztevény és Maksa fölötti, régi nevén Záldokos-tető, újabb éke nyomán Lármafa-tető. Tavaly az augusztus 20-i avatáson még azt hittük, hogy egyik monumentális nyári rendezvénnyel van dolgunk, amely beilleszkedik majd a perkői búcsú, a sepsiszentgyörgyi Szent György-napok, a nyerges-tetői és a kézdivásárhelyi színpompás márciusi ünnepségek sorába, s lám, megtörtént a csoda, a téli zimankós időben, hóban is sokaság mászkált a Pince-tetőn, és most, március 15-én aztán az ünnepség létjogosultságát illetően minden kétséget elfújt az erős szél: a sátorkötőket lazító, kabátot tépő szélben hatalmas tömeg szippantott a Bodoki-hegység felől érkező tiszta levegőből, székely ruhás lányok-legények, cserkészek, hagyományőrző katonai alakulatok, a rétyi fúvósok, műkedvelők, színészek sokasága vonult fel a gyalogkapus stációk mentén a Lármafa Körönd felé, ahonnan a háromszéki rónára a lelátás és a kiáltás páratlanul csodás, a Kárpát-koszorú ívének rajza és mintája a látóhatár peremén feledhetetlen. Északkeleten és keleten ünnepköszöntően emelte havas kucsmáját a két Nemere, a Nagysándor, az Asztagtető meg a Lakóca, délkeleten az áttetszően tiszta levegőben még a Pentelő is kidugta csákóját az előhegyek mögül, Bodzamezővel átellenben a Szilon-havas, mint fekvő elefánt, hihetetlen közelségbe került, s folytatásként a Csukás, a Nagykőhavas, a Bucegi s a Királykő a déli peremen karcolta éles kőszirtjeivel az eget. Automata fotómasinák százai zümmögtek örömükben, kamerák sokasága pásztázott végig égen-földön és főleg az egybegyűlt sokaságon.

Az est beálltával a hegy dimenziójához képest mint apró szentjánosbogarak világítottak a fáklyák, s majd fellobbant lángjával az eget nyaldosta, szikracsíkjaival a sötétséget mintázta a hatalmas őrtűz, fényjátékával elbabrált a Lármafa Körönd eget bökdöső, őserőt sugárzó fenyőoszlopain.

A jelzőhalmozás nem túlzás: bűvölően és babonázóan szép az óriáspince-tetői látvány és hangélmény, éles kontrasztja és merő ellentéte az ünnepség előtt a televízió képernyőjén látott tojásdobálásos, ordibálós, trágár szavas, vaskordonos, pártokra bomlott pesti valaminek.

A Jókait is megihlető, Orbán Balázst is elbűvölő Lármafa-tető a szabadságigényt, a szabadságérzést mint csodás energiát sugározza a Kárpátok délkeleti gyűrűjéből azok irányába is, akik nem tudnak és nem akarnak úgy viselkedni, mint nagybetűs Anyaország.

Meg kéne invitálni őket az Óriáspince-tetőre, ahol nem motoznak, nem lőnek és nem kardlapoznak. Meg kellene hívni őket augusztus 20-ra, persze, azzal a feltétellel, hogy a vaskorlátokat, a politikai korlátokat, a páncélozott kocsikat, a vízágyúkat, a rohamsisakokat, a gumibotokat, a viperákat, a golyóálló mellényeket felejtsék otthon.

A győri balett közreműködésével készített, Nemzeti Múzeum előtti nagyszerű műsort viszont elhozhatnák. Az Óriáspince-tető természetes díszlete, a Lármafa Körönd az áldozati kővel, a kultikus hely felé vezető gyalogkapus stációk s a sokaságot a hátán hordó hegy is hozzáadna valamit a szimbolikus töltetű remek műsorhoz.

Lármafa mellől szólunk, hátha láncszerű közvetítéssel eljut ez az ötlet és óhaj azokhoz, akiket illet.