Fogytán a türelmünk

Mert sok tüntetés zajlott már Sepsiszent­györgyön, de olyan nem történt még, hogy a kormány képviselője ne akarta volna átvenni a petíciót – olyan fokú semmibe vétele ez a demokratikus véleménynyilvánítás eszközével élő közösségnek, amely érthető módon és teljes joggal ütötte ki a biztosítékot.
A sepsiszentgyörgyi prefektúra előtti felfokozott hangulat ugyanakkor nem csupán a tegnap történtek következménye, hanem fokmérője is közösségünk általános hangulatának. Jó ideje immár, hogy semmiféle jóindulatot nem tapasztaltunk a hatalom részéről, jogaink nem bővültek, nyomát sem látjuk annak a törekvésnek, hogy mi is otthon érezzük magunkat Romániában, hogy egyenrangú állampolgárokként viszonyuljanak hozzánk. Mi több, alapvető demokratikus jogaink sérültek az elmúlt időszakban: tiltakoznunk, ünnepelnünk, emlékeznünk sem volt szabad Marosvásár­helyen, semmibe vették gyülekezési jogunkat, korlátozták a véleménynyilvánítás szabadságát, példátlan fenyegetésbe, megfélemlítési kampányba kezdtek a hatóságok. És lám, Sepsi­szent-györgyön is szembesülnünk kellett a provokációval, a hatalmi erőfitogtatással, azzal, hogy gátlástalanul érzékeltetik: megtehetik, hogy semmibe vegyenek.
A tömeg ideges reakciója ezért jelzés, figyelmeztetés is a hatalom képviselőinek: fogytán a türelmünk, csontig ért immár a kés, több jogfosztást, több megaláztatást nem bírunk elviselni. Ha továbbra is semmibe veszik a székelyföldi közösség jogos követeléseit, ha nem hajlandók a párbeszédre, ha folytatódik a provokáció, a kettős mérce alkalmazása – akkor egyre türelmetlenebb, egyre idegesebb, egyre inkább kiszámíthatatlan reakcióra számíthatnak, mindez pedig beláthatatlan következményekkel járhat.