A református templomkertben felállított ’48-as kopjafa mellett Egyed Kolumbán László a magyarság, székelység talpra állásáról beszélt: ahogy 160 évvel ezelőtt, ma is ellen kell állni, no nem a császári vagy cári seregeknek, hanem azoknak, akik hitéből, nyelvéből, hagyományaiból, nemzeti öntudatából akarják kiforgatni. A szabadságvágyat, az önrendelkezési törekvéseket nem lehet fal mögé zárni ― mondotta. A miatyánk után a helybeli óvodások és iskolások, majd a nőszövetségi és kórustagok szavaltak, énekeltek látható odaadással, ezután került sor a koszorúzásra, majd a magyar és a székely himnusz közös eléneklésére. Este néptánccal is egybekötött műsorral, majd szeretetvendégséggel adták meg az évforduló módját.