Amikor valaki azt mondja, baj van, visszakérdezek: meghalt valaki, beteg valaki? Ha nem, akkor nincs baj – így vélekedik a székelyudvarhelyi Veress Anikó, aki huszonhét éves lányát kísérte el a találkozóra. Két évvel ezelőtt ő kezdeményezte a Kovászna és Hargita megyei Down-szindrómások találkozóját, Székely­udvarhely és Csíkszereda után így lett Sepsiszentgyörgy a rendezvény harmadik házigazdája. Lapunknak elmondta, huszonhét évvel ezelőtt más élet kezdődött számára, amit az egészséges gyermekek szülei nem élnek át, de rengeteg szeretetet kap gyermekétől, ami erőt ad ahhoz, hogy pozitívan fogja fel a nehézségeket. Szerinte a szombatihoz hasonló találkozók jó alkalmak arra, hogy a szülők megbeszéljék közös gondjaikat, és ha látják, hogy egy nagyobb gyermek mit tud, mit tanult meg, bátorítás számukra, hogy az ő gyermekük is elérheti azt.
Ezek a gyermekek oda születtek, ahol hiányzott a szeretet – véli Miklós Erzsike, aki elsőszülött gyermekével megtapasztalta azt, milyen érzés egészséges gyermek édesanyjának lenni, amikor pedig megszületett Down-szindrómás kisfia, újraértékelte addigi életét. Azt mondja, sokat tanult a fiától, aki nem teher számára, hanem egy ajándék, akitől sok szeretet kap.
Zelenák József evangélikus lelkész példabeszéde és áldása, va­lamint a gyermekek verses-zenés bemutatkozása után Nagy-Ko­peczky Kálmán színművész mesélt, majd eszem-iszommal, valamint Benkő Éva és a Folker együttes jóvoltából táncházzal ért véget a találkozó. A helyi Bartimeus Ját­szóház által A szeretet szemén át nem a különbségek látszanak, hanem a gazdagság mottóval szervezett világnapi rendezvény mintegy folytatásaként délután közösen lépett fel a Valádi Enikő vezette Manócskák zeneterápiás csoport a Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella kórusával.