Tették ezt abból a meggondolásból, hogy azok, akik részt szándékoztak venni az eseményekben, és megfelelőek voltak, a hadviselés költségeire fordíthassák a céhben összegyűlt pénzüket. Az 1848. július 1-jén Császár Mihály elnöklete alatt írott jegyzőkönyv így foglalja össze az eseményeket: ,,Mind hogy kis czéhünk egy ideig béléssel kereskedvén akarta szaporítani a Czéh cassáját, mely mián igen sokat nyomorgott, bajoskodott a kiadott bélések árának beszedésével, úgy tetszett egyezkedni Chéhünk, hogy a sok viszontagságok elkerülődjenek a bélés árának befizetésekor, azonban a mostani állás úgy vagyon, hogy nem tudják melyik órában fogják parancsolni, hogy rukkoljanak. Isten tudja jöhetnek-e többet czéhünkbe, vagy nem, ennél fogva ki fog osztatni a pénz, egyaránt, hogy ki mit akar azt cselekedjék vele." Kitűnő kifogást találtak a céh vezetői a bélésbőrök eladásából származó vitákat felsorolva. Sok éve kereskedtek a bélésbőrökkel, amiből igen jó jövedelme származott a céhnek. Hogy hányan is áldozták életüket a harcokban, pontosan nem lehet tudni, de tény, hogy ott voltak, a város többi lakója mellett, fegyverrel a kezükben.