Spanyol tudósok nyílt levélben hívták fel a figyelmet arra, hogy az emberek jelenlétéből eredő hőmérséklet-emelkedés, magasabb páratartalom milyen veszélyt jelent a híres Altamira-barlang páratlan értékű őskori sziklarajzaira.
Az észak-spanyolországi Santandertől 30 kilométerre nyugatra található 280 méter hosszú, több teremből, folyosóból álló mészkőbarlang mennyezetén 1879-ben fedezték fel az ősember festményeit és sziklarajzait. A legrégebbi alkotások több mint 36 ezer évvel ezelőttiek, az UNESCO 1985-ben nyilvánította a világörökség részévé a barlangot, amelynek látogathatósága a kezdetektől éles vitákat váltott ki. Már az 1960-as, 70-es években a szakemberek ismételten felhívták a figyelmet, hogy a nagyszámú látogató jelenléte károsítja a festményeket. A tudósok fellépése nyomán 1977-ben elzárták az Altamira-barlangot a turisták elől, ám a spanyol műemlékvédelmi hatóságok öt évvel később, 1982-ben ismét látogathatóvá tették a nevezetességet. Az érdeklődők hároméves várólista alapján, kis csoportokban juthattak be a barlangba, 2001-ben megnyitották a barlang hasonmását azok számára, akik nem tudtak évekig várni a páratlan nevezetesség megtekintésével.
Az Altamira-barlangot 2002-ben ismét bezárták, 2011-ben viszont a spanyol kulturális tárca lehetővé tette, hogy sorsolás alapján kis csoportok bejuthassanak, és eltöltsenek 30 percet a helyszínen. A madridi Complutense Egyetem tudósai most nyílt levélben fordultak az UNESCO-hoz, amelyben felhívják a figyelmet, hogy mennyire káros a barlangfestmények szempontjából a spanyol kulturális minisztérium döntése. Mint hangsúlyozzák, veszélybe kerültek a rendkívüli fontosságú paleolitikumi műalkotások.
